Végrehajtók vitték Cini bútorait

Tegnap reggel kilenckor Zalatnay Sarolta (61) még azt hitte, megúszhatja, hogy lánya nevére került otthonát kipakolja a végrehajtó.

Két egykori hitelezője közül Kolosi Sándor még megengedte volna, hogy a majdnem ötmillió forintra becsült, több mint két éve javukra lefoglalt ingóságokat ősszel az énekesnő házában árverezzék, de Komjáthyné Erzsike ragaszkodott hozzá: amit csak lehet, pakoljanak teherautóra. Sok minden nem maradt, nagyjából csak az, amit a törvény előír: minden végrehajtásnál a házban lakóként bejelentett személyeknek ott kell hagyni fekhelyet, széket, egy-egy tányért és evőeszközt, egy télikabátot és 3 pár cipőt. Cini nem bírta nézni, ahogy kiszedik a beépített konyhabútort, elviszik a számítógépet, tévét, mosogatógépet. Elment otthonról, barátai és lánya, Niki segítettek a rakodásban.

Cini előbb könnyes szemel nézte, hogy ürítik ki a házát, majd inkább elment otthonról

– Tizenkét éve vártam erre a pillanatra – támaszkodott a csendes tárnoki utca takaros házának kapujára Erzsike (65), akinek családja egykor 8 millió forintot adott az énekesnő vállalkozásához, de sohasem látták viszont a kölcsönadott pénzt. – Három ítélet született arról, hogy tartozik, nem került bíróság elé semmilyen, tartozásról lemondó nyilatkozatunk. Tíz éve már lefoglalták a bútorait a részemre, de egy részét eltüntette, és csak 30 ezer forintért sikerült árvereztetni. A bíróság kimondta, hogy a kölcsönadott pénzünk visszajár, hiába ült két évet a csalásért, azóta a hivatalosan, ítéletben megállapított kamatokkal együtt 18 millió jár a családomnak. Elfogadnám a hatalmas luxushűtőszekrényét meg a bőrgarnitúráját, de nincs hová tennem. Nem fajult volna eddig a dolog, ha havonta legalább néhány tízezer forintot átutal a családomnak – magyarázta az asszony.

A munkások mindent felpakoltak egy teherautóra

Niki hősiesen pakolta dobozokba az apróságokat, és megpróbált optimistán viselkedni: „Legalább látjuk, milyen tágas a nappalink!" Eddig 700 ezer forintot vontak le Zalatnay adósságaira jogdíjából, ám ennek nagy része a bírósági költségekre és a végrehajtó munkadíjára ment el.

 – Nem szerez örömet az, ami történik. Számtalanszor próbáltam egyezséget kötni, hogy legalább a tartozása felét adja meg, de vissza sem hívtak – magyarázza Sándor (50), a másik károsult, aki megsajnálta Cini lányát, és megengedte volna, hogy őszig ott maradjanak a bútorok. Adott volna egy utolsó esélyt, hogy Cini fizessen.

További hírek