Csakis megszorításokkal tud kezdeni a Fidesz"

Akadt olyasmi a Fidesz-program gazdasági és pénzügyi részében, amire azt mondaná: kár, hogy nem nekem jutott eszembe?

Nem láttam még olyan konkrét intézkedésekkel kitöltött programrészeket, amit egyáltalán lehet irigyelni. Ezt nem politikai éllel mondom, csak néhány napja alakult meg a kormány. Igaz, azon a héten, amikor felállt a Bajnai kormány, akkor mi a hétvégén már egy részletes intézkedési tervet fogadtunk el – ennyi időt adjunk a Fidesz-kormánynak is. Visszatérve a Fideszre, olyasfajta programban nehéz értékelhető, koherens gondolatrendszert felfedezni, ami azt mondja, hogy jusson pénz adócsökkentésre, többletforrás az egészségügyre, több rendőrre és mindeközben csökkenjen a költségvetési hiány.

Első olvasatra mekkora többletkiadást jelentenek a Fidesz-kormány ígéretei?

Nem voltak olyan részletesen kifejtve, hogy számszerűsíthetőek legyenek.

Mekkora a költségvetési tartalék, mekkora mozgásteret jósol az új kormánynak?
 

A tartalék a hiánycél tartásához kell, praktikusan nincs költségvetési mozgástér – de ezt ne tekintsük meglepetésnek, jó ideje azt mondjuk minden költségvetési ígéretre, hogy nincs miből. A válság pedig csak rontott ezen a helyzeten.

Mondjuk úgy, folyosói pletyka volt a PM-ben, hogy Matolcsy György bizottsági meghallgatása előtt, attól

félve, hogy megkérdezik, hogyan jön ki a Fidesz által emlegetett magasabb hiány, a leendő államtitkárán keresztül adatokat kért – pontosabban azt kérdezte, hogyan lehet magasabb a hiány. De hiába raktak bele mindent a hiánysorba a baráti segítséget nyújtók kollégák, hiába emelték be még az állami vállalatok konszolidációinak költségét is, akkor sem sikerült megugrani az általuk ismételgetett 7 százalékot. Aztán furcsa módon úgy jelent meg, mintha a PM egy hivatalos papírja lett volna, de ilyen dokumentuma a minisztériumnak nem volt.

Értem a bizonytalanságot, legalábbis ami a konkrét céldátumot illeti: Magyarországnak még sok feltételt kell teljesítenie, illetve magával az eurózónával kapcsolatban is sok most a bizonytalanság. Azt azért megtehetné Magyarország, hogy kitűzi az euróhoz szükséges mastrichti kritériumok teljesítését – mekkora legyen az államadóság, az infláció, az államháztartási hiány – azt viszont nem kell kijelenteni, hogy ebben az időpontban át is áll az ország euróra.

Az alapkamat-cél megjelölésével a kormány túllép a kompetenciáján, hiszen az a Monetáris Tanács feladata, és ez kedvezőtlenül hathat az euró bevezetéséhez szükséges feltételek teljesítésre, az inflációra, az eladósodottságra. Ráadásul kérdéses, hogy mennyire reális néhány éven belül egy ilyen mérvű kamatcsökkentés. Ki tudja például, milyen magas lesz néhány év múlva az eurókamat, másrészt a jegybankra gyakorolt nyomás éppenséggel fékezi az alacsony kamatszint elérését.

És mozgatja a magyar belpolitika is. De ezt a bizonytalanságok eloszlatásával orvosolni tudja az új kormány. Akkor aludhat mindenki nyugodtan, ha elfogy a külföldi adósságállományunk – azaz vagy mindenki visszafizeti a hiteleit, vagy hamarjában bevezetik az eurót. Utóbbi esetben jóval kedvezőbb pozícióba kerülhet mindenki, hiszen az euró és a svájci frank között kisebb az árfolyam ingadozás, mint a forint és a svájci frank között.

Nézzük, mibe kerülne. Különbség van a forint és a deviza kamatszintje között. Ezt mindaddig fizetni kell, amíg a különbség fennáll – ez a tétel évente több százmilliárd forintot jelent, azaz egyfajta kamattámogatást be kell iktatni a rendszerbe. Valakinek állnia kell a jövőbeni árfolyamkockázatokat, hiszen forintforrás nincs e hitelek finanszírozására, egyszerűen nincs ennyi belföldi megtakarítás. Sőt ha valami miatt közben meggyengül a forint, annak a költségét is ki kell valakinek fizetni – ez is több százmilliárd. Továbbá tekintettel a forint múltbéli gyengülésére, a konverzió azt jelentené, hogy ezen a megemelt szinten befagyasztják a törlesztő részleteket – nem hinném, hogy ennek a lakosság örülne.  Irdatlanra hízhat egy ilyen átállás költsége, miközben a bajban lévő lakáshitelesek között majdnem fele-fele arányban vannak deviza- és forinthitelesek, tehát igazából nem az árfolyamkockázat jelenti a legnagyobb problémát. Nem általában a devizahitelekkel kell kezdeni valamit, hanem a 100 ezer bajban lévő hitelesre kell koncentrálni.

Magyarország annyira hitelképes, amennyire fegyelmezett pénzügyi politikát folytat. Ha a következő kormány új költéseket akar eszközölni, akkor meg kell jelölnie a forrását. Ez a két tétel már önmagában meghaladja a GDP egy százalékát, ilyen mérvű adósságállomány-növekedést pedig a mai nemzetközi hangulatban nem bocsátanak meg egykönnyen a hitelezők – pláne, ha nem világos a hozadéka. A mostani helyzetben hitelből nem teremthető túl nagy mozgástér, a költéseket ellensúlyozni kell más tételek lefaragásával, például intézményi reformokkal.

Ha tavaly, amikor az euró 310 forint volt, belemegyünk egy előrehozott választásba, akkor 3-4 hónapig gyakorlatilag semmit nem lehetett volna csinálni (ahogy a mostani kampányban sem lehetett), akkor jött volna az igazi fejre állás. Nem volt lehetőségünk hibázni. Most nincs akkora vész, nem állunk a szakadék szélén, persze nem kéne visszamenni oda. Az új kabinet megengedhet magának egy tanulási folyamatot, a választók nem büntetik meg kapásból, viszont a várakozás óriási. A Fidesz olyan hangulatot generált, hogy mindenki üti az asztalt: adókat kell csökkenteni, meg kétszer annyi támogatás kell, nem lesz egyszerű mindennek megfelelni. Nekünk annyival volt könnyebb a dolgunk, hogy nem akartunk mindenkinek megfelelni – csak a válságkezelő program kritériumainak. Ha én lennék az új pénzügyminiszter helyében, ugyanazt a konzekvens szakmai programot csinálnám, amit eddig, nem lennék szívbajos kimondani, hogy további megszorításokra van szükség.

További hírek