A kutya neve

 Nomen est omen - tartja a latin mondás, amit valahogy így fordíthatunk magyarra: Nevedben végzeted. A régi korok emberei ezt halálosan komolyan vették. Úgy vélték, a gyermek sorsát befolyásolhatja az, hogy milyen nevet visel. Természetesen hasonlóképpen gondolkodtak az állatokról is. 

Északi Fény, Dicső Farkas vagy Virradat Szülötte - vadnyugati történetekbe illő ragadványneveknek hangzanak, pedig a Norbert, a Rudolf vagy a Lucia eredeti jelentése bújik meg mögöttük. Megszokott, jól bevált utóneveink nem pusztán önmagukban értelmetlen betűhalmazok, még ha jelentésüknek ma már kevesen tulajdonítanak is jelentőséget. Egykor azonban egyáltalán nem véletlenszerűen választottak nevet utódaiknak az emberek: úgy vélték, a névvel valamilyen tulajdonságot biztosíthatnak a felnövekvő gyermek számára, vagy egyszerűen csak Isten kegyelmébe ajánlották általa.

Vizek Ura legyen veled!

Nem jelentettek kivételt az állatok, így természetesen a kutyák sem. A gyakori kutyanevekben még ma is nyomon követhető a névadás egykori céltudatossága. Az egyik legelterjedtebb - s mai szemmel egyben legérdekesebb - ilyen cél a veszettség megelőzése. A halálos kór egykori neve "víziszony" volt, és az ártó betegségeket okozó vízi szellemet okolták érte. Úgy hitték, ha folyó nevét viseli a kutya, azzal kiengesztelhető a vizek szelleme, és így a név védelmet nyújt a veszettség ellen. Ezért van a kutyák közt olyan sok Tisza, Sajó, Maros és Száva. A szokás nemcsak nálunk volt elterjedt: az orosz ebeket is gyakran hívják Irtisznek, Amurnak, Bajkálnak vagy Lénának.

Ugyancsak szokása volt elődeinknek a kutyát az ellenségről elnevezni - talán azért, hogy ezzel a "mágiával" hatalmat szerezzenek az ellenség felett, de az sem kizárt, hogy csupán azért, hogy a gyűlölt vagy rettegett személyt a kutya szintjére alacsonyítsák (maguk a kutyát jelentő szavak is gyakran hordoznak negatív, becsmérlő jelentést). Alighanem ez magyarázza a Zsandár, Betyár, Basa, Pandúr, Finánc, Zsivány, Csibész sőt akár Sátán kutyanevek gyakori előfordulását. Általános a pénznemek kutyanévként való alkalmazása (Pengő, Krajcár, Fillér vagy Dollár), s nem nehéz kitalálni, hogy a babona mit várt ettől: hiszen úgy tartják, ahol egy már van, oda megy a többi is...

Hattyútól Fecskéig

Nem kell persze minden régi kutyanév mögött ilyen hátsó gondolatokat keresni. Számtalan eb kapta a nevét a külleméről, például a színéről vagy szőrzetének jellegéről: például Bodri, Kondor (mindkettő göndör szőrűt jelent), vagy Galamb, Hattyú (fehér kutyákat neveztek így), fekete kutyák hada viselte (és viseli ma is) a Kormos nevet, és egyéb tulajdonságok is számításba jöhettek, így bőven akadt Sebes, Fürge, Zsémbes vagy Táncos. Igen sokat egyszerűen a környezetükben élő vagy nagy tiszteletnek örvendő állatokról neveztek el, mint Darázs, Rigó, Fecske vagy Tigris, és gyakoriak a használati tárgyak nevei is, mint Bocskor, Csengő, Bögre vagy Kucsma.

A városoktól távoli, elszigetelt puszták pásztorkutyái régiesebb, az ősi hagyományokat tükröző neveket viseltek, míg a városi behatások olyan neveket terjesztettek el, mint a Hektor, Plútó, Lord vagy Néró sőt, léteztek kimondottan az úri divatot gúnyoló kutyanevek is, mint Krinolin vagy Tunika. Bizonyos, hogy a Nyugat-Európával való, egykor jelentős mértékű élőállat-kereskedelem során is bevándoroltak idegen eredetű kutyanevek, hiszen a pásztorok lábon hajtották gulyáikat a távoli marhavásárokra, s a külhoni frontot megjárt katonák is hazahoztak idegen behatást viselő neveket, mint Rénó, Arno stb. 

További hírek