Mese a piros kalapos békáról

 Két kisbéka élt a Zöld Völgyben. Kutykurugy, a kisebbik, folyton elégedetlenkedett. Morcosan nézte a zöld füvet, zöld vizet a saját zöld kabátját.

• Csúnya a kabátom!- nyafogta durcásan.


• Ugyan miért? - álmélkodott Brekeke, a nagyobbik.


• Az is zöld, mind minden. Jaj, de unalmas!


• Tudod mit? Kiakasztunk egy meghívót, hogy akinek csak piros valamije, jöjjön hozzánk vendégségbe. Hej, de vígan leszünk majd!

Kiakasztották a meghívót. Nagy, öreg béka tappogott a fûz alá.

• Hát ez meg mire jó?- csóvalta a fejét.- Vendégség.


• Hogy jól mulassunk!


• Ej, csak aztán sírás ne legyen a vége! - intette õket az öreg.

De már ekkor, kop-kop-kop, kopogtak is a vendégek. Két piros bóbitás harkály jött elsõnek, utánuk a katicabogarak, mögöttük meg a légyölõ galóca ballagott, különleges, fehérpontokkal, ezüstfoltokkal díszített piros kalpagjában. A kisbékák irigyen sóhajtozva nézték õket. Mindenki valami pirosban büszkélkedett. Kínálgatták a vendégeket gyöngyvirág poharakból hajnali harmattal, tücskök húzták a talpalávalót remekül mulattak. De jaj- miféle hang zavarja meg vidámságukat?

• kelep! Kelep! Itt vagyok! - bólogatott jókedvûen a gólya. - Piros a csizmám, nekem is szól hát a meghívás, igaz? Táncolni akarok a mulatásgtokon!

Hanem a kisbékáknak ekkor már hûlt helyük volt, zsupsz!- fejest ugrottak a vízbe, s kereket oldottak, a gólya meg kénytelen-kelletlen hazament. De a kisbékák nem okultak az esetbõl. Piros kabátkát, kalapkát szabtak-varrtak maguknak, abban szökdécseltek a tóparton.

Látta ezt a bölcs, öreg béka, és így sopánkodott:

• Jaj, csak baj ne legyen belõle!

A gólya meg a fészkérõl lelátott a Zöld Völgybe, s észrevette az ugrándozó kis piros alakokat. "Magától sétáló kalapok?" -csodálkozott, és nyomban odasietett. Közelebb érve látta, hogy a kiöltözött kisbékák hancúroznak ott, a legteljesebb nyugalomban.

• No, már most nem bújtok el elõlem! - rivallt rájuk. Idepiroslik a kalapotok!

Ekkor rettentek csak meg a kisbékák! Akárhova ugrottak, felhangzott a gólya kelepelése:

• Nem bújtok el, itt piroslik, ott piroslik a kalap!


• Dobjátok le gyorsan azokat a piros holmikat! - kiáltott rájuk egy nagy, zöld levél rejtekébõl a bölcs, öreg béka.

Jobbra röppent a kabát, balra a kalap, s a két kis béka zöld kabátjában máris besurrant a zöld fûbe, máris beugrott a zöld vízbe.

• Hová lettetek?- bökdöste csodálkozva a kalapokat a gólya. Bizony, hiába bökdöste, nem menekültek a kalapok. Hû, de mérges volt!

A két kisbéka pedig ott csücsült a zöld íz mélyén, ott kuksolt a zöld kabátban, beleolvadva a sok-sok zöldbe. Aligha kívánnak maguknak egyhamar piros kalapot, piros kabátot! 

További hírek