Zabolátlan férfifaló

„Imádom a szexet!” Néhány évtizeddel ezelőtt ez a kijelentés legfeljebb a bordélyházak füstös félhomályában hangozhatott el nyilvánosan, mert se az öntudatos szocialista nő, se a tisztes polgárasszony nem ragadtathatta magát ilyen kijelentésre a hitvesi hálószobán kívül. Sőt, gyakran még ott sem. Manapság viszont aki nem ezt mondja, urambocsá’ nem így érzi, arra rögtön rásütik a frigidség bélyegét. Pedig tudva levő, hogy ahányan vagyunk annyi félék! Így a szexuális szükségleteink is eltérőek. És ez nem csak az aktusok napi, heti, havi… rendszerességét érinti, hanem vágyaink beteljesítőinek számát is. Vagyis, hogy kinek hány férfival volt, van dolga. Kicsoda a férfifaló?

Ezt a vágyott, irigyelt a felszínen talán mégis megvetett kategóriát (mármint a férfifalókét) rögtön két csoportra is oszthatjuk: vannak, akik egymásután gyakran váltogatják a partnereiket, és vannak, akik olyan nagy kanállal esznek, hogy egyszerre több kolbász is jut a tányérjukra.

Kati, negyvenöt éves, másfél éve vált el: „Közel húsz évig csak a férjem létezett a számomra, még csak rá sem néztem más pasira. Most viszont szabad vagyok. Azzal fekszem le, akivel csak akarok, nem fogadtam hűséget senkinek. Van, úgy, hogy egyszerre két-három vasat is tartok a tűzbe. Szórakoztat, és nagyon évezem a változatosságot. Azt hiszem, egy jó darabig nem fogok egy pasinál sem lehorgonyozni.”

A huszonnyolc éves Antónia másképp gondolkodik: „Kislánykorom óta lenyűgöznek a férfiak. Imádom, hogy erősek, izmosak, okosak. Imádom, hogy el tudom csábítani őket, élvezettel gyakorlom rajtuk a kis női praktikákat, és mindig meglepődöm, hogy a legostobább szempilla-rezegtetés ugyanúgy működik mindegyiknél, legyen az egyetemi tanár vagy kőműves. Imádom azt is amilyenek az ágyban. Mindegyik máshogy szeretkezik. Van, akivel azért jó, mert gyöngéd, figyelmes, a másikkal meg azért, mert szó nélkül, nyers erővel veti rám magát. Imádom felfedezni, melyiknek hol van a legérzékenyebb pontja, igazi élvezetet jelent számomra, ha valami olyat találok, amit más nő még nem fedezett fel, és esetleg ő maga sem tudta, hogy arra is vezet út a gyönyör felé. Nincs izgalmasabb, mint elcsábítani egy férfit. Egyszerre mindig csak egyet. Az az egy teljesen leköti a figyelmemet, addig tart vele a viszony, amíg nem jön egy érdekesebb, akinek nem tudok ellenállni.”

A szexológus véleménye szerint, az hogy kiből lesz férfifaló a libidója mellett, függ attól is, hogy milyen társadalmi környezetben él, milyen neveltetést kapott, mennyire szabadszellemű. A közvélekedéssel ellentétben a „fehérmájú” nők nem kielégíthetetlenek, csillapíthatatlan étvágyuknak nem testi, hanem pszichés okai vannak. Bármilyen furcsa, a leggyakrabban önbizalomhiány húzódik a farkasétvágy mögött. Úgy érzik, folyton bizonyítaniuk kell, hogy jó nők, hogy képesek megszerezni bármelyik pasit. Mások nem biztosak a döntésükben, mi van, ha van jobb is, mint az, akivel vagyok? Mi van, ha elszalasztom, azt, aki igazán hozzám való?

A maximalisták a szexben is tökéletesre törekednek, megszállottan űzik a tökéletes orgazmust, s ha ehhez férfiak sokaságán át vezet az út, nem hátrálnak meg a feladattól. A csapodár nők másik nagy százaléka lázadásból keresi több férfi karjaiban a gyönyört. A szigorú neveltetés vagy egy hosszan tartó monogám kapcsolat béklyójából szabadulva, önkéntelenül is átesnek a ló túloldalára.

És, ha kis számban is, de vannak olyanok, akiket úgy alkotott meg a természet, hogy igenis több szexuális élményre van szüksége, mint amit egyetlen férfitól megkaphat. Nagyapáink korában ezt úgy mondták: „Ha több kulcs is beleillik a zárba, kár lenne zárva tartani az ajtót.”