Levél Anyunak

Drága Anyukám!

 Nem tudom,hol vagy,megtalálnak e gondolataim,de írok neked pár sort,amit nem mondhattam el.Nem mondhattam el,mert elmentél.Rettentően hiányzol!Nem telik el úgy nap,hogy ne gondolnék Rád.Hol szeretettel,hol haraggal.Igen,haragszom.Haragszom,mert elmentél.Mert már nem tudok kérdezni tőled,mikor szükségem lenne Rád!Még annyi mindent nem csináltunk együtt,annyi mindenre nem tanítottál meg!...

 Szerettem volna elmondani,hogy jól tanítottál.Hogy tudom,milyen nehéz volt velem,és,azt sem, hogy sajnálom,amit akkor mondtam,mikor utoljára láttalak.Emlékszel?Ideges voltál,mint a vad,aki érzi,közel a vég.Azt mondtad,olyan lettem,mint a férjem.Hogy lesüllyedtem a szintjére,és mindent,amit tanítottál eldobtam érte.Nagyon mérges lettem.Úgy éreztem,nincs igazad,hiszen minden,amit TE tanítottál nekem változatlanul az életem részét alkotta( és alkotja most is)!Sajnálom,hogy olyan bután váltunk el,és már nem volt lehetőségem ezt megbeszélni veled...

De,nem tudtam,hogy már soha többé nem mondhatom el neked ezeket!Még annyi mindent nem tudok,amit csak Te taníthattál volna meg nekem!Még mindig hallom a hangod,ahogy azt mondod: " Krisztikém,ezt ne csináld,nem lesz az úgy jó!" És sokszor hallom,ahogy mérgelődsz valamin.Ahányszor leülök a varrógéphez,látlak magam előtt,ahogy a kisszobában a gép fölé hajolva mérgelődsz,hogy elrontottál valamit,vagy csak nem akarja "a Te igazadat"...Ma is sokszor nem tudom mit tegyek,hogyan döntsek egy dologban,és ilyenkor jó lenne a konyhában egy csésze tea mellett átbeszélni veled a dolgokat.Te kávéznál,szívnád a cigarettád, és nagyon jót beszélgetnénk.Mint régen a Peterdyben.

Emlékszek?Azt mondtad december 22-e a mi napunk,és az én második születésnapom,mert akkor vettél magadhoz.Minden évben kimentünk ekkor Fót-fürdőre.Sétáltunk,és arra gondoltunk,hogy milyen jó,hogy így összevezérelt minket a Sors.Azóta is minden évben kimegyek,Rád gondolok,és ez a nap CSAK A MIENK!!!!

Szeretném,ha tudnád megtanultam,hogy a dolgok "nem mennek maguktól a helyükre", "hogy a ruha nem vasalódik ki önmagától".Nagyon hiányzol!Sokat gondolok arra,hogy vajon Te az én helyemben mit tennél,hogyan lépnél tovább?De, a legfontosabb,amit mindig csodáltam benned az a hihetetlen akaraterő,amivel a legnehezebb helyzetből is talpra álltál.Igaz,az utóbbi időben sokszor volt szükséged biztatásra,hogy ne add fel,de Tőled tanultam meg,hogy a legfontosabb az életben MINDIG észrevenni azt ami a legkisebb örömet szerzi,még a legnehezebb pillanatokban is.Vagyis a legkisebb pozitívumot is észrevenni.

Neked köszönhetem a páromat is.Igen,hiszen,ha nem buzdítassz,hogy jelentkezzek abba a műsorba,ma nem lenne három gyönyörű,okos gyermekem,és egy önfejű,ám jószándékú férjem.

 Szeretnék megköszönni neked mindent,amit Tőled kaptam!Csak azt sajnálom,hogy már nem tudlak megölelni!Tudd: sosem felejtelek el,és mindig nagyon szeretni foglak!!!Pihenj csendben ,én örzöm emléked,és tanításaid tovább adom gyermekeimnek!

Szerettetel : Lányod Kriszta

További hírek