Szexbarátság

Az elmúlt egy évben minden valószínűség szerint a „Szexbarátság” szót hallottam leggyakrabban, már ami a kapcsolatokat illeti. Keresgéltem, beszélgettem, ismerkedtem, mindent megpróbáltam, de végül minden ehhez a szóhoz vezetett.

„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” – áll Saint-Exupery: A kis herceg című könyvének hasábjain. Hogy miért ezzel a mondattal kezdek egy olyan cikket, aminek szex-barátság a címe? Mindenekelőtt azért, mert az egész szituáció a felelősség vállalásának mellőzésével kezdődik. Hogy miért? Lássuk!

 Egyetlen olyan pasival sem találkoztam, aki ennél többre vágyott volna. A második ilyen „kapcsolat” után elkezd realizálódni az ember lányában, hogy ez így annyira nem fekszik. Hiába van minden rendben a partnerrel, hiába a legjobb lepedőakrobata, akivel valaha dolgunk volt, egyetlen dolog akkor is hiányzik: a gyengédség, a törődés, az érzés, hogy számíthatsz valakire, hogy tartozol valakihez. Az ölelések, a simogatások, és minden kis apróság.

Valamiért mindig lerendezed magadban annyival, hogy jobb ez így, hiszen ezáltal biztosan nem áll fenn annak a veszélye, hogy csalódj. Mindenesetre az az érzés, amikor „pajtás” kiteszi a lábát az ajtón, nem éppen kellemes. Ott marad mögötte az a hatalmas nagy űr, amikor úgy érzed, mintha valami hiányozna belőled, mintha valamit magával vitt volna, vagy inkább soha nem is adott volna oda, de Te tudod, hogy nála van... Szükséged lenne rá, de nem teszel érte. Akarod, de nem kéred. Ha egyetlen lépést is tennél annak érdekében, hogy megszerezd, az egész kis „kapcsolat” szertefoszlana. Azt pedig nem szeretnéd, mert ugyan szinte semmit nem kapsz (nem is adsz), mégis van egy csöppnyi kis dolog, amiről azt véled, hogy márpedig ettől Te most több vagy, ettől Neked most jobb, ez kell Neked, enélkül nem tudnál meglenni.

De nézzük csak a lényeget, azaz hogy a pasik általában miért nem képesek többre? Miért tekintenek rád csak barátként, csak szexpartnerként, vagy csak ezek keveréke, azaz szexbarátként? Ezekre a kérdésekre nyilván számtalan válaszlehetőség van, de kiemelném ezek közül a felelőtlenséget, pontosabban azt, hogy azért vágynak ilyen kapcsolatra a férfiak, mert nem akarnak kötöttséget, nem akarnak elköteleződni, tartozni valakihez, elszámolni tetteikkel, nem akarnak elszalasztani lehetőségeket más nőkkel, nem akarnak lelkiismereti kérdést csinálni olyan dolgokból, amik egy normál kapcsolatba nem férnének bele, de egy szexbarátság túléli. Tehát nem akarnak felelősséget vállalni, és nem akarnak elköteleződni.

Ezeken kívül talán a legfontosabb ok a kényelem. Kényelmesebb időnként beszélgetni, összebújni valakivel, aztán reggel (vagy még este) elslisszolni, mint heti többször találkozni, beszámolni arról, hogy mikor, mit, kivel, hol, és miért csinált.

A másik válasz csak fejtegetés: az, amiért csak ilyen kapcsolatot akar létesíteni veled egy pasi, talán annak köszönhető, hogy azt sugárzod magadból, hogy te sem akarsz mást. Nyilván ennek a hátterében ott áll az, hogy megbántottak, megsértették az önérzeted, visszaéltek a bizalmaddal. Ennek ellenére még mindig próbálkozol, s reméled, hogy nem csak defektesekkel van tele a világ, és valamelyik sarkon csak vár valaki, aki minden rezdülésedet érzi, minden pillantásodból érti, mire vágysz, aki a te zsákod foltja, vagy pont te vagy az övé.

Sosem adhatod fel a boldogságra való törekvést, de a Nagy Ő keresése közben miért is ne töltődhetnél fel apró örömökkel, élményekkel, új tapasztalatokkal, új kapcsolatokkal?! Viszont csak óvatosan, könnyen megégetheted magad.

A cikket a következő oldalakon oszthatod meg:            

További hírek