Slágert nem lehet csinálni" - mi és hogyan kerül a magyar rádiókba?
Rónai András [2009. március 26. 17:35]
A magyar zeneipar fontos szereplői azt javasolják, hogy vezessenek be egy kvótát: a hazai rádióknak minimum 40 százalékban kötelező legyen magyar zenét játszaniuk. Mit szólnak ehhez a legnépszerűbb rádiók a Slágertől a Petőfiig? Hogyan kerülhet adásba egy-egy szám? Eltérő mércék vonatkoznak-e a magyar és a külföldi zenékre, másként fogadja-e ezeket a közönség? Riportunkból kiderül.
h i r d e t é s
Február végén írtunk arról a javaslatról, amelyet a magyar zeneipar fontos szereplői fogalmaztak meg: hogy az új médiatörvénybe kerüljön bele egy kvóta arról, hogy a rádióknak legalább 40 százalékban magyar zenét kelljen játszaniuk. (Egy véleménycikket a Quart szerkesztőjétől itt közölt a Komment.hu oldal.) A legnépszerűbb magyar rádiók illetékeseit nemcsak a javaslatról kérdeztük meg, hanem az is érdekelt minket, hogy milyen módszerekkel döntenek amellett, hogy mely számok kerülnek adásba; más-e az eljárás és a közönség visszajelzése a magyar és a külföldi daloknál; vállaltak-e kötelezettséget magyar zenére nézve, és okoz-e gondot ennek teljesítése. Megkerestük a legnépszerűbb magyar adókat, a Slágert, Danubiust, Juventust és az MR-2 Petőfit; valamint egy eltérő zenei profilú kisebb adót. Végül az ORTT illetékesét is megkérdeztük a jogi háttérről. A rádiók hallgatottsági adatait a Szonda Ipsos legutóbb, szabadon hozzáférhető felméréséből vettük. A zárójelben közölt számok az egyes adók országos népszerűségét jelzik 2008. november és 2009. január között. (Ennek a pps-fájlnak a hatodik diáját használtuk, ez a tizenöt évesnél idősebb közönségre vonatkozó hallgatottságot mutatja, teljes napra vonatkoztatva; a számok ún. share adatok, ami "a célcsoport teljes rádióhallgatási idejének a vizsgált adóra eső százalékos hányada".)
Sláger Rádió (31%), Bolla Zsolt programigazgató: A Sláger Rádió két körben választja ki, hogy milyen dalok szóljanak. A pontos részletek ugyan szakmai titkot képeznek, de a lényeget azért megtudtuk Bolla Zsolt programigazgatótól. Az első körben a célcsoportot (18-49, de inkább a 30-50 évesek) reprezentáló körben tesztelik, hogy éppen mely stílusok a legnépszerűbbek - mindegyiket egy-egy, a leghíresebb slágerekből összeállított montázzsal. Így például a "kilencvenes évek popzenéje" stílusban többek között ott van Cher: Believe és Billy Joel: River Of Dreams című dala. Ezután a legnépszerűbb műfajokhoz tartozó dalokat tesztelik rövid, 10-20 másodperces, de természetesen könnyen felismerhető dalrészletekkel. Ennek eredményeképpen (némileg leegyszerűsítve) egy tetszési sorrendet kapnak, amelyben valahol meghúzzák a határt. A teszteket rendszeresen ismétlik, elkerülendő például azt, hogy a hallgatók megunják a dalokat és a rádiót. Annak oka, mondta kérdésünkre Bolla Zsolt, hogy a legnépszerűbb stílusok rendszeresen változnak, egyrészt ebben kereshető: bizonyos stílusok "rövid lejáratúak", könnyebben megunja őket a közönség (főleg abban az esetben, ha több adó is játszik bizonyos dalokat). Másrészt a Sláger Rádió működésének több mint tíz éve alatt a célcsoportba újabb generációk léptek be, olyanok, amelyekre más zenei ízlés jellemző.
A rádió már a tesztelt zenei stílusok között is külön veszi a magyar és a külföldi zenét, vagyis más-más kategória például a "magyar rock a hetvenes évekből" és ugyanez külföldiben. Hiszen, magyarázta Bolla Zsolt, egészen másképpen szólal meg egy LGT- vagy Skorpió-felvétel, mint mondjuk egy Deep Purple vagy Uriah Heep; a különbség olyannyira jelentős, hogy ezeket külön is kell venni. A frekvenciapályázaton 30 százaléknyi magyar zenét vállaltak, és bár más adóknál könnyebb helyzetben vannak, hiszen öt évtized dalaiból válogathatnak, így sem mindig jön össze a szükséges arány a tesztelésen megfelelően szerepelt számokból (előfordult olyan is, hogy a szükséges aránynak csak a fele, 15 % szerepelt elég jól). Ilyenkor úgy teljesítik a vállalást, hogy a népszerű magyar slágereket többször játsszák; illetve nemzeti ünnepeken, például március 15-én csak magyar zenét adnak. Ezek a napok nagyon jó visszajelzéseket kapnak, de ha rendszeresen tartanának ilyeneket, akkor már komoly kritika érné az adót.
Bolla Zsolt szerint téves az az elképzelés, hogy ha a rádiók több magyar zenét játszanának, akkor több magyar sláger lehetne. A programigazgató úgy fogalmazott: "slágert nem lehet csinálni"; a rádiókat azért hallgatják az emberek, hogy azt hallják, amit elvárnak, a Slágert például azért, hogy biztonságosan minden idők legnagyobb sikereivel találkozzanak. A kiadók és a rádiók érdeke itt különbözik: míg az előbbiek meg akarják mutatni az előadóikat, a rádiók az igények kiszolgálására törnek. Ha az ízlést lehetne úgy "formálni", ahogy a kvótát javaslók vélik, akkor minden rádió sikeres lehetne, ezzel szemben azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedekben jónéhány olyan rádió volt, amelyik ezt az ízlésformálást tűzte ki célul, és el is bukott. (Tíz éve még egy mulatós zenére szakosodott adó is indult, de az sem lett sikeres.) "A közönség véleményét nem lehet felülbírálni", mondta Bolla Zsolt. Szerinte egy 40 százalékos kvóta bevezetése az egész magyar rádiós piacnak okozna komoly gondot, hiszen főleg azok az adók, amelyek az új slágereket játsszák, nem találnának megfelelő mennyiségű új magyar dalt. Ha pedig a közönség nem találná meg a számítását, akkor nem más adókhoz fordulna, hanem leszokna a rádióhallgatásról, ez pedig 10-15 éves távlatban gondolkodva már igen komoly probléma, hiszen ezeket a rétegeket már nem lehet "visszaszoktatni" a rádiózásra. Bolla Zsolt szerint nem szabad a lemezpiaci adatokból kiindulni, azok ugyanis torzítanak: egyrészt a húsz év alattiak már alig vásárolnak cd-t, másrészt a magyar zenéket kevésbé töltik le, mert azokhoz nehezebb hozzáférni az interneten - ezért az, hogy a rádiós játszásoknál magasabb arányban fogynak a magyar lemezek, nem érv amellett, hogy kvótát kellene bevezetni a rádiók számára.
Danubius Rádió (24%), Tiszttartó Titusz program és marketing vezérigazgató-helyettes: A Danubius Rádió professzionális kutatásokon alapuló zenei stratégiája határozza meg a fő csapásirányokat a játszott zenei stílusokat, korszakokat és azok arányait tekintve is. A dalok fogadtatásáról a szakmai visszajelzést a saját kutatások mellett a hallgatottsági adatok alakulása szolgáltatja. Tehát a rádiónál nem azt nézik, hogy egy felvétel magyar vagy külföldi előadó szerzeménye, hanem azt, hogy a stratégiába illeszkedő módon építi-e a rádiós terméket vagy sem, s az összes döntést kizárólag ez a szempont vezérli.
A Danubius Rádió 1998-tól napi zenei műsoridejének 30 százalékában magyar zenéket illeszt adásba, de ezt, ahogy Tiszttartó Titusz fogalmazott, "méretükből és piaci súlyukból adódó felelősségüket átérezve" nem érzik tehernek. Az ebből adódó jogdíjfizetési kötelezettségük évente jóval meghaladja a 100 millió forintot. Egyedüli országos rádiós szereplőként hetente 4 órás, önálló műsort (Hajrá magyarok) szentelnek a magyar zenék és előadók bemutatásának; az egyik legnépszerűbb rádiós műsor, a Jáksó Hot 20 is rendszeresen vendégül lát magyar zenészeket, függetlenül attól, hogy dalaikat a Danubius játssza-e vagy sem. Tiszttartó Titusz a javasolt minimum 40 százalékos kvótát viszont túlzónak tartja.
Juventus Rádió (8%), Szever Pál programigazgató: A Juventusnál a kiválasztás útja kétféle. Az összes dal 80-85 százaléka olyan, ami rendszeres zenei teszteken jól szerepel vagy biztató tetszési tendenciát mutat; ezek "megszerzett pozíciójukat" a következő tesztig őrzik. A repertoár maradék 10-15 százaléka a zenei szerkesztő vagy a zenével foglalkozó stáb döntésének eredményeképpen kerül adásba. "Ez egy nagy körültekintést igénylő feladat, sokszor véres vitákat igénylő munka, hiszen ezek a dalok legfeljebb egy periódust töltenek az éterben tesztelés nélkül, utána a többiekkel együtt leteszteljük mind. Ha a mi ötletünk alapján bekerült zenék nagy része az első teszten 'kihullik', akkor mi nyilván rosszul döntöttünk, helytelenül 'tippeltünk', azaz alkalmatlanok vagyunk a munkánkra" - fogalmazott Szever Pál. Az, hogy az egyes számok milyen gyakorisággal hangzanak el, a rádió menedzsmentjének döntése, és részben a rádió arculatának egyik ismérve is: a divatos top-zenéket játszó rádiók nyilván gyakrabban ismételnek, annak tudatában, hogy hallgatóik csak néhány percig hallgatják a műsorukat. Ebben a néhány percben kell találkozniuk a kedvenceikkel. A Juventus nem a top-zenék piacán száll ringbe, így megengedheti magának azt a luxust, hogy nem bántó gyakorisággal ismétel. Az már a zenei szerkesztő ügyességén, zenei ismeretein múlik, hogy az adásidőt mégis jól tesztelő zenékkel töltse meg, addig nyújtva a zenék sorát, amíg – a színvonal megtartása mellett – nem tűnik úgy a hallgatónak, hogy bántó az ismétlődés" - mondta a Quartnak a Juventus programigazgatója.
A rádió jelenleg adásidejének 33 százalékában játszik magyar zenét; a naponta jelentkező kívánságműsorban egy órát kizárólag magyar dalokból állítanak össze, és a szombat délelőtti sávban is az átlagosnál több a hazai sztár. A 40 százalékos kvóta esetén "egy gombnyomással" tudna alkalmazkodni a Juventus, ez "semmilyen tragédiát nem jelentene a rádió, így valószínűleg hallgatói számára sem." Szever Pál szerint a magyar zenékkel általában toleránsabb, elfogadóbb a közönség; például egy metál számot sokkal előbb elfogad, ha érti a szövegét és jól ismert hangokhoz, arcokhoz kapcsolhatja. Ezért, bár a teszteléskor mért abszolút értékek sokkal alacsonyabbak a magyar zenéknél, mint külföldi versenytársaiknál, mégis azonos súllyal szerepelnek a Juvnentus adásában. A fogadtatás szempontjából is nagy különbséget tapasztalnak: "szinte nincs 'szürke' magyar zene, azaz olyan, amelyről a tesztalanyoknak ne lenne markáns véleménye. Vagy imádják, vagy utálják, de talán nincs is olyan dal, amivel kapcsolatban 'hát nem is tudom...' típusú véleményt kapnánk" - mondta Szever Pál.
Mikor a rádió indult, kellett vállalnia a magyar zene egy bizonyos arányát (lásd lejjebb). "Ahogy az évek múlnak, úgy okoz egyre kevesebb gondot, bosszúságot" ennek teljesítése: tíz évvel ezelőtt "vadászni" kellett azokat a magyar zenéket, "amelyeket egyenlő erősségűnek véltünk az akkori királyokkal (Backstreet Boys, Tina Turner, DJ Bobo stb.)" - nyilatkozta a Quartnak a programigazgató. Azóta viszont nagyot javult a hazai kínálat színvonala, ma már könnyebb népszerű magyar zenéket találni. "Ráadásul úgy tűnik, a konkurencia zenei szakvezetése (és ez a legtöbb helyen így van szerintem) még mindig jobban bízik a külföldi zenék gyors sikerében, mint a hazai dalokéban. Nem szívesen fogalmazok meg ilyen kritikát, de nekem úgy tűnik: nem bíznak annyira a zenei szakemberek a magyar zenékkel kapcsolatos megérzéseikben, mint a külföldi sikerekkel kapcsolatos ösztöneikben" - mondta Szever Pál.
MR-2 Petőfi Rádió (5%), Csillag János főszerkesztő: A Petőfinél a kiválasztás módszere és a játszások gyakorisága mindig az adott daltól függ. Nem annak alapján döntenek, hogy külföldi vagy hazai, és az sem szempont, hogy egy nagy kiadó anyaga, vagy egy otthon elkészített felvétel. Természetesen az, hogy milyen dalt emelnek ki a többi közül, csak részben szubjektív: figyelembe veszik a különböző hallgatottsági/nézettségi adatokat és a hallgatói teszteket is. A Petőfi minden olyan magyar zenét lejátszik, ami a zenei alapkoncepcióba beleillik. A visszajelzésekben jelentős a különbség a magyar előadók javára, hiszen "azok az előadók, akikre a rádió indulása előtt még nem sokan voltak kíváncsiak, most teltházas koncerteket adnak" - fogalmazott Csillag János.
A hatályos magyar jogszabályokban nincs olyan kvóta, ami a közszolgálati adók számára a magyar zenék bizonyos mennyiségű szerepeltetését írná elő. A határok nélküli audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv kizárólag a televíziós médiaszolgáltatók számára írja elő, hogy teljes műsoridejük egy részét európai művek bemutatására, és bizonyos százalékában eredetileg magyar (nemzeti) nyelven készített művekre kötelesek fordítani, tudtuk meg a Petőfi főszerkesztőjétől. Ezért fontosnak tartják a televíziós és a rádiós médiaszolgáltatók közötti differenciálást a médiaszolgáltatókra vonatkozó egyes műsorszerkezeti kötelezettségek esetében. Az audiovizuális irányelv kifejezett szándéka volt, hogy a rádiók esetében ne alkalmazzon közösségi szabályozást. Az MR Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzata 30 %-ban határozta meg magyar zenék játszására vonatkozó minimumot. Ennek megfelelően ez az arány most is e minimum fölött van. "Ezt persze feljebb lehetne tornázni különböző trükkökkel, de az csak szemfényvesztés lenne, úgyhogy sok értelmét nem látjuk. Alapvetően tehát nem értünk egyet ezzel a javaslattal a rádiós médiaszolgáltatók tekintetében. És különösen úgy nem, hogy az kizárólag 'az eredetileg magyar nyelven készült művekre' vonatkozzon, kirekesztve ebből a magyar előadó által előadott, vagy magyar szerző által alkotott műveket" - nyilatkozta a Quartnak Csillag János.
Radiocafé (csak Budapesten és 60 kilométeres körzetében, valamint az interneten hallgatható rádió a fővárosban 1 százalékos részesedést ért el), Polgár Gábor zenei szerkesztő: A Radiocafé szerkesztési elveiről a következőt tudtuk meg Polgár Gábortól: "Folyamatosan figyeljük a nemzetközi és a hazai történéseket, kapcsolatban vagyunk hazai és külföldi kiadókkal és forgalmazókkal, és zenekarok, producerek maguk is eljuttatják hozzánk produktumaikat. Ha valami megüti a magunk által felállított minőségi küszöböt, azt azonnal játszani kezdjük. Sms-ben, telefonon ill. a weboldalunk fórumában kapunk visszajelzéseket, nincs kialakított mérőrendszerünk, egy fantomhallgatónak próbálunk a kedvébe járni." Egy-egy jól sikerült magyar dalnak a szerkesztők és a hallgatók is örülnek, sokat kértek az évekig futó kívánságműsorban és az "év lemeze" választáson is rendszeresen nagyobb arányban szavaznak hazai albumokra.
"Sok jó magyar zene van, de ha lenne még, szívesen játszanánk sokkal többet is" - mondta Polgár Gábor, aki a Quartnak elmondta azt is, hogy a frekvenciapályázaton 30 százalékban vállalták magyar zenék játszását. A nem sokkal több 40 % szerinte abban az esetben lenne teljesíthető, ha a magyar zene és a szerzők nemzetisége közé lenne egyenlőségjel húzva. "Az érthető, hogy a Zuboly, a Csík zenekar vagy a Zoohacker miért képezi a magyar kultúra részét, de, hogy mennyire 'magyar' az indierockot játszó és a félig-meddig Londonban élő The Puzzle, vagy a se körtemuzsikát, se tejesköcsögöt nem használó The Carbonfools? A zenéikről biztos nem lehet felismerni, hogy tehetséges honfitársaink szerezték őket" - mondta Polgár Gábor.
(Csillag János és Polgár Gábor nyilatkozatához szeretnénk hozzáfűzni, hogy a javaslat, mint itt részleteztük, megpróbálja úgy meghatározni az "eredetileg magyar nyelven készült zenei műsorszám" fogalmát, hogy abba nemcsak az instrumentális, hanem például az angolul énekelt, sőt, a "kisebbségi kultúra részét képező" számok is beletartozzanak.)
A jogi hátteret és a frekvenciapályázatok kiírásainak részleteit az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) részéről Dr. Láng Szilva világította meg a Quart számára. Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt a törvényben (az éves műsoridő átlagában) minimum 15 % magyarországi gyártású zene sugárzása szerepelt; a EU-csatlakozás után e rendelkezést hatályon kívül helyezték. Emellett előfordult az, mégpedig 1996-ban, hogy a pályázati kiírásban minimum 25 % szerepelt; ezt a Sláger Rádió és a Danubius Rádió is vállalta, előbbi ráadásul 30 százalékot (mint feljebb láttuk, saját bevallásuk, emellett az ORTT ellenőrzései szerint is teljesítik e vállalást). Ezt leszámítva más pályázatokban nem szerepelt a magyar zene játszása mint bírálati szempont, azonban a pályázó műsortervének értékelésénél az ORTT többletponttal jutalmazza az ilyen vállalásokat. Az 1999 októberében kiírt pályázatnál viszont előírásként szerepelt a "jelenlegitől eltérő zenei profil" a heti műsoridő 40 százalékában - ezt a frekvenciát a Gidó Média Kft. nyerte el, a cég által működtetett Pannon Rádió magyar zenei adóként határozta meg magát.
Törvényi lehetőség viszont van arra, hogy az ORTT döntése alapján egy pályázati kiírásba bekerüljön az, hogy bizonyos vállalások, például a magyar zenére vonatkozóan, többletpontot érjenek. Mint dr. Láng Szilvia fogalmazott: "jelenleg megfigyelhető a magyar zene többletjutalmazásának szándéka a jövőbeni pályázati kiírások tervezetének kidolgozása során". Ugyanakkor természetesen visszamenőleg, a már frekvenciát elnyert rádiókra ilyesmit az ORTT nem tud érvényesíteni. A különféle típusú műsorszolgáltatókra (kereskedelmi, közműsor-szolgáltató, nem nyereségérdekelt) különféle típusú törvényi kötelezettségek vonatkoznak, s a kiírások ehhez igazodnak - azonban a magyar zene sugárzása nem előírás még a közszolgálati adók esetén sem.
www.quart.hu