Egy ősi ösztön: a pletyka

Közösség formáló erő

Brit karrierkutatók szerint a munkahelyi pletykálkodás nem szükségszerűen rossz dolog. Vizsgálódásaik alapján arra a megállapításra jutottak, hogy egy vállalat arculatát sokkal inkább a folyosói pletykák határozzák meg, mint a hivatalos közlemények. Az eredményeket talán kissé túlzónak érezzük, az azonban bizonyos, hogy a közös suttogások, az információk megosztása a „tagjai vagyunk egy kollektívának”, „összetartozunk”, „közösek az érdekeink” – érzést erősítik a kollégákban, s képesek csapattá formálni a társaságot. Abban az esetben persze, ha nem kizárólag rosszmájú pletykákra kerül sor a munkahely falai között. Ezen kívül a pletykálkodás jobb teljesítményre ösztönzi a dolgozókat, fokozza a kreativitást. De tény, hogy sokféle pletyka létezik. Hogy mi mindenre terjedhetnek ki a munkahelyi pusmogások? Lássuk a főbb típusokat!

„Navigációs pletyka”

Általában az új munkatársak érkezésekor kerül elő. A kollégák ilyenkor az új munkatársat tájékoztatják a cégkultúráról, hierarchiáról, szokásokról, helyi erőviszonyokról. Pusztán segítő szándékkal. No, persze mindeközben alaposan megfigyelik az új csapattárs reakcióit, válaszait, hogy aztán a róla begyűjtött információk birtokában az új játékost könnyen elhelyezhessék a pályán.

„Portrépletyka”

A másik gyakori irodai pletykafajta, az ún. „portrépletyka”. Ez a típus voltaképpen nem több, mint egy harmadik – jelen nem levő – munkatárs kidumálása. A beszélgetés pedig leggyakrabban a munkatárs kompetenciája, stílusa, fizetése, esetleg vélt vagy valós alkoholizmusa köré fonódik.

„Gyógypletyka”

„Nem baj Gizikém! Ha tudnád, hogy Kovácsné ennél jóval nagyobb bakot lőtt a múlt hónapban...” Ebben a szituációban az egyik fél jellemzően valamilyen munkahelyi, szakmai kudarcélményét hozza fel, mire a beszélgetőpartner válaszul saját, vagy mások szakmai életéből vett hasonló élmény említésével reagál a hallottakra. Ez a fajta munkahelyi pletyka egyrészt segít oldani a frusztrációt, másrészt pedig a „legszebb öröm a káröröm” – elve alapján lehet egy jót röhögni. Végre valaki máson.

A pletykafészek motivációja

Mindnyájan ismerünk egy-egy olyan figurát munkahelyünkön, aki már rég túl van a pletykálkodás egészséges keretein, s napi teendőinek nagy részét az „információ áramoltatás” teszi ki. S, hogy őt mi motiválja erre a „távirati iroda” – szerepkörre? Jutalma nem más, mint a nyílt vagy leplezni próbált meglepődés a kollégák arcán. Érdemes megfigyelni, milyen kielégült vigyor ül ki ezekben a másodpercekben a közlő arcára. Ilyenkor nyugtázza boldogan: „Igen, sikerült újat mondanom!” Egyébként is, a jó pletykálkodás már-már művészet – különösen a mai semmire sem ráérő világban. A tevékenység a pletykafészektől megköveteli az alaposságot, kreativitást, no meg a kiváló kommunikációs készséget. S, ha igazán tökélyre akarja fejleszteni munkahelyi ténykedését a „főpletyós”, az csaknem teljes embert kíván.

S, hogy még ennél is továbbmenjünk: Szvetelszky Zsuzsanna Pletyka című, összefoglaló jellegű monográfiájában a pletykát egyenesen társadalom- és kultúraformáló tevékenységnek írja le, sőt az egyik legősibb viselkedésformának, úgyszólván a társas lény alapvetően közösségformáló ösztönének, biológiai funkciónak nevezi.

donna