Az óriások útja

1693-ban Írország északkeleti részének egy partszakaszán olyan sziklák kerültek elő, amelyeknek alakja túlságosan szabályos volt ahhoz, hogy feltételezhető lett volna: a természet formálta azokat.
Több tudós is felkereste a helyet, tudni akarták annak a 40 000 bazaltoszlopnak az eredetét, amelyek úgy rendeződnek el, minta kövezett utat képeznének egészen le a tengerig. Aztán jöttek a magyarázatok a sziklák eredetét illetően, de a végső megoldás még egy ideig váratott magára. Nicolas Desmarest francia geológus mondja ki először azt, hogy az Óriások Útjának bazaltoszlopai vulkánikus eredetűek.
A ma elfogadott és hivatalos verzió szerint a földtörténeti korban ezen a területen intenzív vulkanikus tevékenység volt.


Folyékony, olvadt sziklatömegek nyomódtak át a mészkőfelszín repedésein keresztül, egy lávaplatót alakítva ki. A gyors kihűlés a megszilárduló láva összehúzódását váltotta ki.

Az anyag különböző sebességgel történő kihűlése vertikális hasadékokat eredményezett, hasonlókat azokhoz, amelyek a megszáradó sárban keletkeznek.

Idővel a legpuhább kőzeteket erodálta a tenger munkája, és hátrahagyta ezeket a csodálatos, egymáshoz tökéletesen illeszkedő oszlopokat, amelyek mintegy 270 méter hosszan szegélyezik a partot, és 48 méterre nyúlnak be a tengerbe.