Útibeszámoló Izraelből

Az izraeli betonfal

Pár érdekességet szeretnék megosztani Izraellel kapcsolatosan, amit személyesen tapasztaltam a terrorista államban.
Utazásom célja a február 11-ei Izrael – Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzés volt szurkolóként. Mivel minden eddigi idegenbeli válogatott meccsen ott voltam ezért gondoltam ez alól az izraeli találkozó sem lehet kivétel. Minden józan gondolkodású embert a hideg rázza, ha a zsidókkal kapcsolatosan bármilyen hírt is hall, ezért is gondoltam, hogy mindenképp el kell utaznom és saját szememmel kell tapasztalnom mindazt, ami ott van. Mivel nem izraeli állampolgár vagyok, a héber nyelvet sem beszélem, és csak 5 napot voltunk kint, ezért csupán a turisták által látható dolgokról tudok beszámolni!

Na, de kezdjük az elején. hárman vágtunk neki az utazásnak. Repülővel mentünk és én úgy tudtam, hogy már Budapesten keményen ellenőrzik azokat, akik Tel-Avivba szándékoznak menni. Mint kiderült, ez nem igaz! Sem az útlevél ellenőrzése, sem az átvilágítás nem volt szigorúbb, mint bármikor máskor. A repülőre pár kalapos rondaságon kívül teljesen átlagos emberek szálltak fel. Igazából mi hárman ki sem tűntünk közülük. A repülőn kapott ételen fura módon nem volt feltüntetve, hogy kóser elvárásoknak megfelelő lett volna. Ezt azért furcsálltam, mert úgy gondoltam, hogy ők erre nagyon érzékenyek. Leszállásunk után busszal bementünk Tel-Aviv belvárosába és a reptérbusz még a végállomásra sem ért, már felszállt egy indiai külsejű biztonsági ember és kérdezgette, hogy honnan jöttünk… A buszról a pályaudvar területére csak úgy léphettünk be, hogy egy másik biztonsági őrnek (aki meg néger volt) ki kellett nyitni a csomagjainkat, és ő elkezdett benne turkálni. Majd valami speciális keresővel átvilágított minket. Végül tovább mehettünk. Kiléptünk Tel-Aviv utcáira és ami egyből a legszembetűnőbb, hogy mindenhol szemetet lehetett látni. Kuka nem nagyon volt, viszont a szemetet a szél fújta mindenfelé.

Szállásunknak egy olyan hostelt választottunk, ami minden szálláskereső honlapon regisztrálva van. Ezért azt gondoltuk, hogy elfogadható színvonalú lesz. A szobánk rém egyszerű volt, amit nem is gondoltunk bajnak. Viszont tiszta por volt minden és valószínűleg hetek, vagy hónapok óta csak felületes takarítás lehetett a szobában. A zuhanyzóban persze penész és különböző gyanús eredetű foltokat lehetett látni, ezért csak papucsban zuhanyoztunk. A szobánkhoz járt reggeli és kaptunk ebédjegyeket is. Amikor még itthon a szállást foglaltuk, az internetes oldalon azt írták, hogy bőséges reggelink lesz. A reggeliben csak agyonszáradt és több napos ételt tettek ki. Lehetett látni penészes cukkinit, legalább 3-4 napos napon érlelt pizzát, fonnyadt paprikát és olyan almát is, ami más vendég által meg volt kezdve. Ezért a reggelink csupán a még ehető kategóriába tartozó mindössze kb. 2-3 napos zsömle volt, általában üresen. Az ebédjegyünket csak egy adott tengerparti étteremben ehettük le. Gondoltuk, a tengerparton biztos valami szép és igényes étkezőhely lesz. Nagyot tévedtünk! A helyiségben csak fehér, vagyis inkább valaha fehér asztalok és ülőkék voltak. Minden tiszta kosz volt! Sokszor megtapogattuk az ülőkéket, hogy egyáltalán leüljünk-e rájuk, nehogy odaragadjunk. Az asztalok azok gyakorlatilag mindig ragadtak. Nem vagyok egy finnyás ember, de az étel is borzalmas volt. Kint tartózkodásom alatt, ami úgy igazán ízlett, az csupán a fagyi volt, ezt minden este ettünk.

Tel-Aviv egy ronda város! Építészetileg semmi különleges nincs ott. Csupa kocka házak a maguk egyszerűségével. Az utcán járkálva, ami még meglepő volt, hogy nagyon sok négert lehetett látni. Bizonyos városrészekben meg nagyon sok ázsiai bevándorló volt. Mint megtudtuk, a lakosság 70%-a bevándorló Izraelben. Ennek nyilván egy tetemes része zsidó, de ahogy tapasztaltuk, ezeken kívül minden egyéb etnikum is képviselte magát. Buzikat is lehetett bőven látni. Sok olyan ember is előfordult, akik szerintünk nem is voltak zsidók, csupán szerencsét próbálva mentek külföldre dolgozni, és épp valahogy Izraelbe keveredtek. Helyes nőkből egyetlen egy sem volt. Mindig valami elrontotta az összképet. Tel-Avivban sok ember hordta a kippát, de olyan igazi vallásos zsidót nagyon elvétve láttunk. Viszont rengeteg katona volt. A fiatalok fele katonaruhában és egy méteres gépfegyverrel a hátán mászkált az utcán. Férfiak és nők egyaránt. De a gépfegyver látványa olyan megszokott arrafelé, mint nálunk például a szemüveges ember. Rendőrt egyáltalán nem láttunk, de később megtudtuk, hogy vannak rendőrök csak mind civilben, és jobban figyelnek, mint azt bárki is hinné. Ha bármi olyan helyre be akartunk lépni, ahol sok ember volt, mint például bevásárló helyekre, pályaudvarokra, akkor alaposan átvizsgáltak. Általában ezeket a munkákat négerek csinálták.

Egyik nap elmentünk Jeruzsálembe. Na, Jeruzsálem totális ellentéte Tel-Avivnak. Normális embernek nem ajánlott! 10 emberből 7-8 az az igazi kalapos, kaftános, szakállas, ronda zsidó. Tényleg azok, akiket elrettentésként lehetne mutogatni. Mikor ott jártunk erős szél fújt, és azon nevettünk jókat, ahogy a zsidók szaladtak a kippák vagy a kalapok után, amit a fejükről levitt a szél. Nagyon mulatságos volt. Aztán Jeruzsálem óvárosi része az gyakorlatilag egy nagy bazár, meglepő módon csupa palesztin árusokkal. A siratófaltól pár méterre olyan pólókat árultak, hogy „szabadságot Palesztinának”, Jasser Arafat arcképével ellátott pulóvereket és rengeteg keresztény ereklyét. Volt olyan eladó, aki látta rajtunk, hogy nem zsidók vagyunk és tetszenek a palesztin dolgok. Ezért mondta, hogy ő palesztin és utálja a zsidókat. No, ez ránk olyan nagy hatással volt, hogy vettünk is ezt-azt nála.

Később egy palesztin taxissal átmentünk Betlehembe, ami már Palesztina. A taxis jópofa volt. Útközben elkezdett esni az eső, és az egyik buszmegállóban állt egy kalapos zsidó. Erre a sofőrünk rámutatott és elkezdett hangosan nevetni rajta, majd magyarázta kézzel-lábbal, hogy csapjon bele a villám a zsidóba. Közben áthaladtunk az ellenőrző ponton, amit csak abból vettünk észre, hogy minden házra ki volt tűzve a palesztin zászló. Óriási nemzeti öntudatuk van. Megálltunk a 7-8 méter magas betonfal mellett, amit Izrael épített azzal a céllal, hogy még jobban elszeparálják a palesztinokat. A fal össze volt fújva, hogy „szeretlek Palesztina”, „szabadságot a palesztinoknak”, „halál a zsidókra” és sok egyéb arab írással, amit nem tudtunk megfejteni, de valószínűleg nem dicsérték őket. Mindenképpen példaértékű a kitartásuk és az öntudatuk!

Végül eltelt az 5 nap, és mentünk hazafelé. Azt gondoltuk, hogy több megpróbáltatás már nem fog minket érni. Tévedtünk! A reptéren először elvették az útleveleinket, amit még annyira nem is furcsálltunk. Gondoltuk, itt ez a megszokott. Átvilágították a bőröndjeinket, majd egy pulthoz kellett menni, ahol kesztyűs hölgyek és urak kinyittatták a csomagjainkat, és szépen módszeresen áttúrták. Természetesen megtalálták azt a néhány palesztin cuccot, amit még Jeruzsálemben vettünk. Agresszíven elkezdtek kérdezgetni, hogy ezek honnan vannak? Miért vettünk ilyeneket? Merre jártunk Izraelben? Ezek után az én csomagomat 3 különböző ember háromszor túrta át, és valami kefeszerű dologgal mintát vettek belőle, amit ott előttem egy gépbe is beraktak. Hogy az pontosan mi volt, azt nem tudom. Közben folyamatosan faggattak. Persze én csak nevettem rajtuk, és közben mondtam nekik, hogy vicc, amit művelnek. Erre még mérgesebbek lettek és elvittek mindhármunkat egy szobába, ahol megnézték a fényképezőinket, hogy milyen képeket csináltunk. A telefonjainkat is átnézték. Olyan motozást rendeztek, hogy éppen csak a végbelünkbe nem nyúltak fel. Az egyik utazótársamat alsógatyára vetkőztették. Összesen kb. 2 órát tartottak fel minket, majd kaptunk egy biztonsági őrt, aki felrakott minket a repülőre. 4 óra elteltével örültünk, hogy újra itthon lehetünk.

Tehát összességében nagy és tanulságos kaland volt. Sok élmény ért minket, amit úgy éreztem, hogy érdemes megosztani. Izrael tényleg olyan hely, ahová abszolút nem érdemes elmenni. Semmi szép és semmi érdekes nincs az országban!!!

(Szent Korona Rádió

További hírek