Tüntessük ki G yurcsányt!

Megható figyelmesség. Mégse érezze magát kellemetlenül az ember, hogy ország-világ előtt kell elhárítania egy Kossuth-díjat példul. Az olyan snassz volna, ugye?

A Heti Válasz fölemlít néhány esetet a közelmúltból, amikor némelyek nem fogtak kezet a miniszterelnökkel a díjátadón, mások pedig azért kerülnek ismét szóba, mert ilyen-olyan okból visszautasították a kitüntetést.

Ha úgy érzi a nyájas Olvasó, hogy itt valami bűzlik – jól érzi.

A közpénzen fenntartott országvezetés nem szimplán az érdemek alapján kíván díjat osztani, hanem kell még valami az elismeréshez: egy icipici, apró, egyszerű megalkuvás.

Hagy az illető implicite előre vállalja, kezet kíván-e fogni Gyurcsány Ferenccel.

Apró malőr, hogy ez nem szerepel a díjak odaítélésének feltételei között.

Egyelőre.

Sebaj, majd beveszik. Ezután úgy fog szólni az ordré, hogy annak jár az ordó, aki hajlandó kezet fogni Gyurcsánnyal. Ja, és még valami, mondjuk nemzetközi rangú tudományos életmű.

De a kézfogás a fontosabb.

Látszik, alaposan előkészíti a hivatal az ünnepet.

A magunk részéről szeretnénk néhány adalékkal hozzájárulni a fakuló emlékezet fényesítéséhez.

Hovatovább elfelejtetik, hogy az első visszautasító Melocco Miklós volt az új rendszerben. Ő egyebek között az édesapja halálát köszönheti a vörös „demokratáknak”, és karakánul, azonnal elhárította a kitüntetést, amint nyilvánosságra hozták, hogy kap(na).

Szerintem így férfias. Ha lúd, legyen kövér.

Aki adni akar, adja. Aki vissza akarja utasítani, hadd utasítsa vissza. Elvégre egy élet munkája fekszik egy ilyen visszautasításban.

Takony megoldás előre tesztelni, hogy vajon az illető… Ez az eljárás méltatlan egy Kossuth- vagy Széchenyi- vagy más hasonló díjhoz.

Visszatérve a díjazás történetéhez, emlékezetes, hogy kapott Kossuth-díjat a halott József Attila (a mázlista… hogy internálták volna, ha véletlenül élt volna). Aztán kapott több kiváló munkás. Marós, egyéb gyári és mezőgazdasági munkás.

Végül, 1990. március 15-én a hulló vörös csillag fényében kitüntetett a rezsim több tucat olyan embert, akit életükben halálra mellőzött vagy más módon gyötört. Bocsánatkérésnek szánták, pedig az is csak a szocialistákra jellemző taknyolás volt. Mint a mostani diszkrét érdeklődés. A tizenéve halott Latinovits mint a népi demokrácia nagyra becsült alakja… jó, mi?

Egy szó mint száz, az idei március 15-e szétrohasztása gőzerővel folyik.

A díjazásra két javaslat is számításba jöhet.

Az egyik, hogy ki kell tüntetni azokat, akik Gyurcsány körül sertepertélnek. Vannak elegen. Kaphatna például Bolgár György, a Népszava, a 168 Óra, Bangó Margit, a szóvivők, az Altus Zrt. vezérkara, a legtöbb pályázati pénzt elnyerő nagyvállalat vezetése (ha értik, mire gondolok…).

A másik javaslatunk – szerény véleményünk szerint – annyira jó, hogy egész egyszerűen tökéletes.

Az ünnep tiszteletére kapjon meg minden díjat Gyurcsány Ferenc! Egy Kossuth-díj a kib…ott jó könyvekért a szociáldemokráciáról. Egy Széchenyi-díj a Gyurcsány-cégbirodalom töretlenül sikeres fejlesztéséért mint az innováció remekbe szabott példájáért. Egy Állami Díj az állam lebontásáért.

És attól sem kell rettegni, hogy kezet fognak-e a díjazottak Gyurcsánnyal.