"A szem a lélek tükre"

Amióta Gall és Lavater orvosok a koponya formájáról s az arckifejezésről következtettek a jellemre és a belő lelki világra, azóta ez a tapogatózó, dilettáns tudomány igen nagyot haladt és ma már számottevő tényezője a modern orvostudománynak. Kétségtelen ugyanis hogy minden cselekmény – legyen az testi vagy szellemi – szoros összefüggésben áll az agyvelövel, épen ugy, mint az arc kifejezésével.

Oly nyilvánvaló igazság ez, amelyet még bizonyitani is fölösleges; elég, ha arra a különbségre gondolunk, melyet ugyanazon ember kifejezésében megfigyelhetünk, ha az illetö haragszik, megijed, örül vagy szomorkodik. Minden lelkiállapotnak, kedélyhangulatnak más és más arckifejezés felel meg, amely akkor s árulója az igazi hangulatának, ha szavaival ezt palástolni igyekszik. A riadt tekintetü szem akkor is elárulja a megijedt embert, ha tele torokkal kiabál és veri a mellét; ezért mondta már Vörösmarty, hogy: „A nyelv hazug szolgája a tüdőnek. – A szem, az arc a lélek tüköre …"

De nemcsak a lelkiállapotot és a pillanatnyi hangulatot árulja el a szem és az arc, hanem ugyszólván az egész embert, sőt gondolkodásmódját, jellemét és foglalkozását is. Ami megint azért természetes, mert a jellegzetes arcot az arcizmoknak gyakori, huzamosan egyforma kifejezése hozza létre, - mondhatnók: rögziti meg – s igy lesz a folyton ingerült, eröszakos jellemü, durva ember arckifejezése „brutális”, az irigy emberé „epés” vagy „sárga”, a szenvedésektől gyötörté „ágról szakadt”, stb. és pedig azért, mert gondolatvilágának, észjárásának, lelkiállapotának beteges egyformasága folytán arca mindig ugyanazt a kifejezést ölti magára; ez az állandó kifejezés aztán annyira átformálja az arcizmokat, hogy azok jellegzetesen rögzödnek meg s ugyszolván tipikus pecsétet nyomnak az illetö arcára.

Nagy része van aztán a foglalkozásnak is az arckifejezés alakulására, ez azonban inkább a szem formájában és kifejezésében vehető észre. Például, a zenészek szeme rendesen kidülled, a tekintetük pedig merev, aminek az az oka, hogy a zenész sokat s mereven nézi a kottát és eközben a szemei kissé előrefordulnak. A pap szemei rendesen szelidek és enyhe nézésüek: megszokta ezt a sok temetésnél, esketésnél, prédikáció közben, amikor mindig szép és nemes, szelid és vigasztaló gondolatokkal foglalkozik. Annál keményebb, dacosabb és részvételenebb a mészáros szeme, amit megint az a foglalkozás okoz, hogy napról napra ártatlan állatokat ölnek le, noha gyakran sajnálják áldozataikat s egyébként talán a legjobb szivü emberek. A kovács állandóan összehuzza a szemét és pedig megszokásból, mert a kalapácsolt izzó vas szikrázása idegessé teszi, meg aztán azért is összehuzza szemeit, hogy a szikra ne pattanhasson bele könnyen.

Ha figyelmesen nézzük az 1-7 számmal jelölt szemeket, melyek némelyikének a gazdája hires személyiség, rögtön észrevesszük bennük a különbözö kifejezést. Az 1-es számu szemben látjuk a vidámság, a 2-es számban a szomoruság tükrözését. A 3-as számu rossz kedvet, csüggedést árul el, a 4-es számu rémületet, míg az 5-ös számu kételkedik, a 6-os számu pedig ravaszul hunyorgat. A 7-es számu szem gazdája ideges, gyanakvó ember, míg a 8-as és 9-es, melyek régi rajz után készültek, elmebetegek szemei. Ugyancsak régi rajz után készült a 10-es számu kép is, mely egy vesebajos ember szeme. Ez a kép különben arra is jó bizonyság, hogy az orvos még páciense szeméből is megállapithat bizonyos betegségeket, amint hogy már voltak is erre meglepő esetek.

További hírek