A 12 legvalószínűbb világvége

Egyszer vége lesz. A politikusoknál és a sztároknál is gyorsabban váltják egymást azok a média tálalta forgatókönyvek, amelyek arról szólnak, hogy fog kipusztulni az emberiség. Az ufótámadástól és egy-két természeti csapástól eltekintve egy közös van bennük: mindet mi okozzuk. Utánajártunk, mire számíthatunk világvége esetén.

Mobiltelefon-sugárzás

Létezik? Városi legenda? Megtudjuk pár éven belül, amikor talán tömegek jelentkeznek az orvosnál feji-nyaki sejtes elváltozásokkal. Vagy amikor erősebb lesz az orvostudomány szava a mobilcégek lobbijánál. Laboratóriumi körülmények között mindenesetre mutálódtak a mobiltelefon-sugárzásnak kitett sejtek. Innen már csak egy lépés a rákos elburjánzás. Persze ez nem bizonyíték: sok évbe és rengeteg pénzbe kerülne kimutatni, hogy hétköznapi körülmények között is rákosak leszünk-e a mobilunktól. Az viszont tény, hogy a tartós mobilozás felmelegíti a szöveteket, fejfájást, rosszullétet okoz. Hogy csak ennyiről van-e szó, vagy nélkülözhetetlen telefonjaink valóban kiirtanak-e minket, hamarosan kiderül. Addig is használjunk headsetet, hátha még nem késő.

Étel-adalékanyagok
 

Az voltál, amit megettél. Az emberi tetemek állítólag sokkal később kezdenek oszlani, mint száz évvel ezelőtt, hála a sok tartósítószernek, amit a szervezetünk saját mumifikálása érdekében „hasznosított”. A dioxinnal szennyezett guargumival sem árt vigyázni, ahogy a melamin is vesekövet okoz – ezt jól megtanultuk a hisztérikus híradásokból. De az adalékanyagoktól ennek ellenére sem kell tartanunk – mondják a kutatók, ám azt senki sem tudja, hogy egymással kölcsönhatásba lépve hosszútávon pontosan mit is művelnek testünkkel. Az emberi fajt kiirtani talán nem tudják, de átalakítani biztosan.

Felmelegedés

Már senki sem tagadja a klímaváltozást. Melegszünk, ezt tapasztaljuk nyárról nyárra mi is a védett kis Kárpát-medencénkben, ám ennél és az elárvult jégdarabokon egyensúlyozó jegesmedvék Animal Planeten közvetített szomorú látványánál nem érzünk sokkal többet a helyzet súlyából. A világ gazdasági hatalmasságai pedig – az emberi természetet ismerve érthető módon – nem akarják az emberiség gazdasági össztermelésének 1 százalékát kidobni az ablakon. Ennyire lenne szükség ugyanis, hogy legalább lassítsuk a folyamatot. Sebaj.

Ahogy a féltekék nagy része elsivatagosodik, az ivóvíz is elillan – először az a majdnem másfél milliárd ember hal, aki már most is szomjazik. Húsz év múlva hárommilliárd ember nem jut vízhez, és a mezőgazdaság is az összeomlás szélére kerül. A gazdagok, akik klimatizált menedékeikbe spájzolnak, a maradék vízért irtják majd ki egymást. Pár generáció, és egy tudós sem marad, hogy kárörvendően annyit mondjon: mi szóltunk.

Lehűlés

Pár éve láthattunk erről a világvége-forgatókönyvről egy látványos, de megmosolyogtató filmet, a Holnaputánt. Dennis Quaid heroikus küzdelme mindenesetre megér annyit, hogy utánanézzünk valóságalapjának. Nos, a Golf-áramlat valóban leállhat, ha túl sok édesvíz jut az óceánba az olvadó sarki jég miatt, és ez elhozhatja az új jégkorszakot – de nem ebben a században. Vagy megváltozhatnak a szélviszonyok is, de ettől sem kell tartanunk mostanában. Persze egy meteor-becsapódás keltette porfelhő is eltakarhatja a Napot pár évig, ami kellemetlen lesz annak, aki életben marad, mire érezhető lesz a lehűlés. Az új jégkorszak persze reális veszély. Majd gyerekeink gyerekei foglalkoznak vele.

Öröklődő betegségek

Az orvostudomány értünk van: egyre kevesebb a betegség, amivel ne tudna mit kezdeni. Szinte mindenki kap egy esélyt, függetlenül attól, milyen szörnyű kórt mért rá a sors. A doktorok áldásos tevékenységének van azonban egy apró mellékhatása: gyakorlatilag megszünteti a természetes szelekciót. Ez persze örvendetes, hiszen nem szabad magára hagyni a beteget. Tény viszont, hogy generációról generációra nő a génjeinkbe kódolt betegségekben szenvedők száma. Valaki nemrég kiszámolta: ötven év múlva az emberiség több mint fele cukorbeteg lesz. Az inzulin pedig olyan tömegcikké válik, mint ma a C-vitamin. Ugyanez a helyzet az asztmával, a súlyos allergiával vagy több ráktípussal.

Vírusok

Ironikus, hogy a legkisebb élőlényeket a legnehezebb legyőzni. Márpedig ahogy az atomrobbanást túlélik a csótányok, úgy az emberi test sem tud mit kezdeni a rafinált és könyörtelen HIV-vírussal. De még a madárinfluenzával sem, hogy egy másik, a média által sztárolt betegséget említsünk. Már csak az hiányzik (mármint a világvégéhez), hogy kifejlődjön mondjuk egy levegőben terjedő mutáns. A halálos vírusok többsége viszonylag gyorsan romba döntené a civilizációt, de a HIV esetében az emberiség tehetősebb része rövidebb várható élettartammal, változatos, évekig kísértő tünetekkel és tartós gyógyszerfüggőséggel szembesülne.
 

Meteor- vagy kisbolygó-becsapódás

A csillagászok kedvenc világvége-forgatókönyve, bár a katasztrófamédia egy ideje hanyagolja (nem csoda, van elég téma nélküle is). Korábban azonban évről évre előkerült egy másodpercenként majdnem száz kilométerrel közeledő és „most már biztosan” becsapódó égitest. Egy ilyen kődarab pusztíthatta el Szodomát, Gomorrát és az amerikai ősközösséget. Minden attól függ, mekkora és hova csapódik: egy Budapest-méretű például már elég nagy galibát okozhat. Ha tengerbe, óceánba esik, elég víz forr fel és párolog el azonnal ahhoz, hogy felborítsa a klímát, ha szárazföldre, akkor azt felperzseli és a por atomháború utáni állapotokhoz vezet, ha jégtakaróba, akkor az megolvad. Egy biztos: ha megtörténik, Bruce Willis sem segít.

Atomháború

Hova is lenne a világ főgonosz atomhatalom nélkül? Most éppen Iránon a világ szeme: nem elég, hogy van egy ígéretes atomprogramja, de elég morcos is a környező országokra, Amerikáról nem is beszélve. Sokak szerint a világ nukleáris fegyverarzenáljának 0,3 tizede elég lenne a Föld tönkretételéhez: maga a robbanás, az azt követő sugárzás és a leírhatatlan tüzek miatti, a Napot évekig eltakaró porfelhő kevés életet hagyna maga után. Ami fény pedig átszűrődne, attól sem védene meg az ózonréteg, azt ugyanis nyomtalanul eltüntetné a szennyezés. Ezt tenné tehát a bolygóval a hirosimai bomba százszorosa. Képzeljük el, mi történne, ha bevetnénk mindent, amink van – azaz Hirosima harmincezerszeresét.

A mágnesesség megszűnése

"A Nap maga egy termonukleáris kemence, ami hatalmas mennyiségű veszélyes anyagot lök ki óriási robbanásokban. Egyes esetekben a Mount Everestnek megfelelő tömeg zúdul ránk" – mondta egy tudós a NOVA magazinnak. Ezt az anyagot a Föld mágneses burkot képző magja hárítja. Ez azonban bármikor leállhat és a mágneses mező megfordulhat. Ez átlagosan kétszázezer évente történik meg. Legutóbb majdnem nyolcszázezer éve fordultunk, tehát finoman szólva késésben vagyunk. A Mag című filmben látottakhoz képest azonban a váltás nem lesz katasztrofális: a vándorló állatok tényleg összezavarodnak, több lesz a bőrrákos eset és a műholdas műsorok is megszakadnak itt-ott, de világvége biztosan nem lesz. Északi fény viszont mindenfelé előfordulhat.

Ózonlyuk

A nyolcvanas-kilencvenes évek világvége-sztárjáról keveset hallani manapság. Pedig nem tűnt el, csak témát váltott a média. Ettől persze még ugyanúgy megjelenik az ózonlyuk minden ősszel az Antarktisz felett. Két éve például rekordot is döntött, pár évvel korábban pedig Európa felett is feltűnt. Mióta rájöttek, hogy az ember juttatja a légkörbe azokat a klór-és brómvegyületeket, amelyek a légkör felső rétegeibe érve aztán elpusztítják az ózonréteget, próbálják visszafogni használatukat, de ennek mérhető eredménye egyelőre nincsen. Talán majd ötven év múlva. Azt viszont lassan kijelenthetjük, hogy a tíz-húsz évvel ezelőtti világvége-víziókat (amelyekben a Nap az emberi közönynek hála felperzseli a Földet) megússzuk.

Ufótámadás

A Nagy Kérdőjel. Nem tudjuk, mikor lesz, milyen lesz, és hogy lesz-e egyáltalán. Egyelőre csak összeesküvés-elméleteket és bizonytalan hitelességű szemtanúkat gyűjthetünk, információkat nem. Érdekes viszont, hogy széles körben tartja magát az a naiv elképzelés, hogy a földönkívüliek emberszerűek lesznek, akikkel szó szerint kézzel-lábbal is megértjük egymást. A villogó űrhajóból pedig vagy ET, vagy a Függetlenség napja nyálkás hódítói szállnak ki, esetleg kommunista földönkívüliek szivárognak a társadalmakba, mint az ötvenes években. Ha pedig lézer- és sugárfegyverekkel támadnak, Amerika beveti ellenük a légierőt. A legvalószínűbb eshetőség azonban az, hogy ha léteznek is, annyira más a kultúrájuk és biológiai adottságaik, hogy észre sem vesszük egymást. Szóval Spielberg-filmek helyett olvassunk inkább Arthur C. Clarke-ot, és ne féljünk. Úgysem tehetünk semmit.

A Nagy Hadrongyorsító

A tudományos élet legfiatalabb sztárja egy huszonhét kilométer hosszú high-tech köralagút a föld mélyén a svájci-francia határon. Az atomoknál kisebb részecskéket szinte fénysebességre gyorsító és több ponton összeütköztető szerkezet lényege, hogy apró és azonnal megszűnő fekete lyukak létrehozásával megtalálják az antianyagot, illetve a világegyetem keletkezését elindító Sötét Anyagot. Több orosz tudós figyelmeztetett azonban: lehet, hogy azok a fekete lyukak nem is lesznek olyan kicsik, és nem is szűnnek meg olyan gyorsan. A majdnem ezermilliárd forintos gép az első pár kísérlet után bedöglött és most javításra vár. Lehet, hogy a tavasszal esedékes újabb kísérletek sem sikerülnek, és a keletkező fekete lyuk egy pillanat alatt beszippantja a Földet, esetleg a Naprendszer felével együtt. Semmi pánik: észre sem fogjuk venni. A többi forgatókönyvben vázolt agóniát tekintve úgy tűnik, ezzel a világvégével járnánk a legjobban.

Forrás: Zoom
 

További hírek