A dobófegyverek is hozzájárulhattak a neandervölgyiek...

Az őskor fegyvereiről készült legfrissebb tanulmányok szerint a neandervölgyiek kifinomult fegyvereket és eszközöket készítettek ugyan, azonban nem rendelkeztek a korai modern ember által birtokolt dobó- és lőfegyverekkel.


A tudósok szerint az éghajlatváltozás és az emberekkel való versengés hatásai mellett a hiányzó technika is hozzájárult a Homo neanderthalensis kihalásához. "Bár nem arra akarunk utalni, hogy a modern ember lőfegyvereket szegezett volna a neandervölgyire, az azonban szinte egészen bizonyos, hogy időnként megtette" - mondta a Discovery Newsnak az egyik tanulmány társszerzője, Steven Churchill. Az amerikai Duke Egyetem evolúciós antropológia professzora munkatársával, Jill Rhodesszal az ősi és a modern ember, valamint a neandervölgyi ember csontszerkezeteit hasonlította össze, külön figyelmet szentelve a vállnak és a könyöknek.

"Amikor fej fölötti dobást végzünk, legyen az labda vagy lándzsa dobása, megnövekedik a karizmok terhelése, nagyobb erőt és sebességet adva a dobásnak" - magyarázta Rhodes, aki a modern sportolók közül a kézilabda játékosokat hozta fel példaként, akiknél megfigyelhető egy hátrafelé irányuló eltolódás a dobáshoz preferált karhoz kapcsolódó vállízületnél. Az antropológusok ugyanezt a jellemvonást a korai modern ember fosszíliáin is megtalálták, a neandervölgyiekén azonban nem.

"Lehetséges hogy kis távolságra dobáltak lándzsát, a jelek azonban arra utalnak, hogy soha nem jutottak el odáig, hogy felfedezzék a hajítódárdát vagy más nagy távolságokra eljuttatható fegyvereket" - mondta Churchill. "Valószínűleg rövid, zömök testfelépítésük, amihez rövid és vaskos végtagok társultak, amúgy sem tette lehetővé a dobófegyverek használatát."

Amikor a modern ember körülbelül 40 000 évvel ezelőtt kivándorolt Afrikából, az íj és a nyíl lehetett a legkedveltebb fegyvere, véli John Shea, a Stony Brook Egyetem antropológusa. Az íj ma is népszerű számos afrikai populáció körében, a vadászathoz, halászathoz is ezt használják, a lándzsa általában csak a nagy testű állatok, mint az elefántok, orrszarvúk és vízilovak esetében kerül elő.