Vörös róka a Bükkben

"Összekötve a kellemeset a hasznossal gyakran járok-kelek a Bükk-hegységben, több-kevesebb sikerrel megörökítve mindazt, amit arra érdemesnek tartok: növényeket, állatokat, tájakat.

A minap olyan élményben volt részem, amelyre álmomban sem mertem gondolni, s amely talán másokat is érdekelhet.
Egy gyönyörű - bár feltehetőleg veszett! - vörös róka került az utamba, mintha csak rám várt volna egy útkanyarulatban. Amikor megláttam, hogy ott ül az út szélén, eszembe sem jutott, hogy a fényképezőgéphez nyúljak, attól tartottam, hogy a következő pillanatban eltűnik, mielőtt lefotózhatnám.
Nem így történt, csak néztük egymást, majd arra gondoltam, hogy most már mindegy, ha el is illan és fotózni kezdtem őt!

Természetesen ekkor már gyanús volt őkelme, ezért igyekeztem szemmel tartani, ami egyáltalán nem bizonyult feleslegesnek, mert ahelyett, hogy eliszkolt volna, közeledni kezdett és úgy tett, mintha puszipajtások lennénk, szinte bújt hozzám.
Úgy viselkedett, mintha csak egy "kezesbárány" lett volna.
Természetesen igyekeztem betartani a háromlépés távolságot, bár ez nehezen ment, mert én is iparkodtam minél közelebb kerülni hozzá, hiszen ilyen alkalom eddig még nem adódott. Szerencsére nem volt agresszív, s én sem ingereltem őkelmét. Ennek köszönhetően sikerült több mint háromtucatnyi fotót és három - rövidebb-hosszabb - videót készítenem egy egyébként közelről általában nehezen fényképezhető vadon élő állatról.

Alkalmi kapcsolatunk mintegy tizenöt percig tartott, s csak az vetett véget együttlétünknek, hogy két fával megrakott, jókora pótkocsis teherautó közeledett, amelyeknek utat kellett engednem, félre álltam, a róka a túloldalon maradt, s amikor a faszállítók elporoztak, már nyoma sem volt neki.

További hírek