Egy kis humor..

Tv bemondó

Réges régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel esti mese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban a bemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel a mesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom éves szakállas figura. - Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabeli felvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől. A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta:
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkor a hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont a folyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, aki a következő mondat után hagyta el a stúdiót:
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

Dózsa György és a lerobbant busz

Pécs, Nagy Lajos Gimnázium. Buszos osztálykirándulás keretében viszik a diákokat a kaposvári Csiky Gergely Színház, Dózsa György c. színdarabjának előadására.
A baranyai megyeszékhelyről az út - busszal - kb. 1-1.5 óra. Időben el is indulnak, ám a busz defektet kap és a szókimondó buszsofőrnek egy órájába telik kicserélni a kereket. Így már természetesen nem érnek oda időben, csak amikor már javában folyik az előadás. Nosza, annyi baj legyen, a jegyek ki vannak fizetve, a helyek fenntartva, mind a negyven ember, élén sofőrünkkel megpróbálja laposkúszásban elfoglalni a székeket.
Az előadásnak pont ebben a pillanatában ér a szövegkönyv ahhoz a részhez, amikor a jobbágysereget verbúváló Dózsa így kiált fel:
- Hol késtetek, Parasztok?
Mire hősünk magára véve a felszólítást, így vág vissza:
- Hát b....m az anyád, lerobbant a buszunk, te k*csög!!!

Az ital eredménye...

A szilveszteri ünnep környékén Kertváros valamelyik kies 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott egyetemista társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő "síelés" (léceken, ahogy kell) egészen addig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Marinénit el nem kaszálták az egyik fordulóban. Sajnos az idős asszony lábát törte, de hőseink csak a mentőket hívták ki hozzá - bátorságuk már nem volt el is vállalni az esetet.
Igen ám, teltek a napok, nőtt a bűntudat s nem volt mit tenni: irány a 400 ágyas (az egyetemi kórház), Marinénit megkeresni, bevallani, jobbulást kívánni, virágot átadni... A nyomozás sikerrel járt, megvolt az emelet-, kórterem-, ágyszám de ahogy beléptek a helyszínre, ott már csak egy üres ágyat találtak, behúzva - friss/tiszta ágyneművel. A társaságon eluralkodott a rémület:
- Marinénit elvitte a combnyaktörés! Gyilkosokká lettünk! Jaj-jaj!
Kis idő múlva, egy nővér érkezett s természetesen kíváncsi volt, hogy a fiatalemberek mit keresnek az üres kórteremben. Egyikük erőt vett magán és megkérdezte, vajon hova került el innen kedves öreg hölgyismerősük, akihez látogatóba érkeztek? Mire a nővér:
- Áá, szegény Marinénit keresik? Épp most vitték át a pszichátriára, mivel napok óta azt hajtogatja, hogy őt bizony síelők ütötték el a lépcsőházban...

További hírek