A légiutas-kísérők időnként komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy a repülés
> előtti "repbiztonsági monológjukat", amit mindenki un, egy kicsit
> szórakoztatóbbá tegyék. A következők valóban elhangzottak a fedélzeten:
>
> "A szeretőnket ötvenféle módon hagyhatjuk el, viszont a repülőgép
elhagyása csak négyféle módon lehetséges."
>
> "Gondolunk rá, hogy legyen dohányzó részleg ezen a gépen; akinek muszáj
> rágyújtania, keresse meg a személyzet egy tagját, és mi majd kikísérjük a
> repülőgép szárnyára."
>
> "A mosdókban tilos a dohányzás. Akit rajtacsípünk, hogy dohányzik a
> mosdóban, annak azonnal el kell hagynia a gépet."
>
> "Ha a kabinban leesik a légnyomás, a fejük fölötti rekeszekből oxigénmaszkok
> ereszkednek le. Fejezzék be a sikoltozást, ragadják meg, és helyezzék a
> maszkot az arcukra. Ha kisgyerekkel utaznak, előbb saját maszkjukat
> rögzítsék, utána az övét. Ha két kisgyerekkel utaznak, döntsék el,melyiket
> szeretik jobban."
>
> "Az üléspárnák fennmaradnak a vízen, tehát vízre történő kényszerleszállás
> esetén vegyék őket magukhoz a jókívánságainkkal együtt."
>
> Leszálláskor:
> "Mielőtt elhagyják a gépet, kérjük, vegyék magukhoz minden holmijukat.
Amit itthagynak, azt igazságosan szétosztjuk a légiutas-kísérők között. Kérjük,
> hogy gyereket, feleséget ne felejtsenek itt!"
>
> "Aki utoljára száll ki a gépből, annak kell kitakarítania."
>
>
> A pilóta közleményei:
>
> "Örülünk, hogy nekünk vannak a legjobb légiutas-kísérőink... Sajnos azonban
> ezen a járaton egy sincs itt közülük."
>
> "Emberek, most értük el az utazómagasságot, úgyhogy mindjárt kikapcsolom az
> "öveket becsatolni" jelzést. Szabadon mehetnek, ahova akarnak, de kérem,
> maradjanak a gép belsejében, amíg le nem szálltunk... odakint egy kicsit
> hideg van - mínusz 50 fok -, meg aztán, ha a szárnyon járkálnak, az
> befolyásolja a repülési pályát."
>
> "Az érkező reptéren 25 fok van némi szakadozott felhőzettel, de
megpróbálják összefércelni őket, mire odaérünk."
>
> A Southwest Airlines járatán hangzott el egy nagyon kemény leszállást
> követően egy utaskísérő szájából:
> "Ez jó nagyot szólt, sejtem is, hogy mit gondolnak. De meg kell mondanom,
> hogy nem a légitársaság hibája volt, nem a pilóta hibája volt, nem is az
> utaskísérők hibája volt... ez a beton volt!"
>
> A texasi Amarillóba tartó egyik American Airlines járaton történt, egy
> nagyon szeles és dobálós napon. A végső egyenesben a kapitány keményen
> küzdött az elemekkel, majd úgy tette le a gépet, hogy szinte belereccsent.
> A légiutas-kísérő közleménye: "Hölgyeim és uraim, üdvözöljük önöket
> Amarillóban. Kérjük, maradjanak ülve bekapcsolt övekkel, amíg a kapitány a
> kijárathoz gurítja azt, ami a gépünkből megmaradt!"
>
> Egy másik, korántsem perfekt leszállás után ezt hallhatták az utasok:
> "Kérjük, maradjanak a helyükön, amíg Kenguru kapitány a terminálhoz szökdel velünk."
>
> A pilóta, ahogy ő mondta, keményen odaverte a hajót a betonhoz. A
> légitársaság szabályzata szerint az első tisztnek az ajtóhoz kell állnia,és
> mosolyogva ismételgetni a kiszálló utasoknak: "köszönjük, hogy
> társaságunkkal repült". Egy ilyen leszállás után - mesélte - kínos volt az
> utasok szemébe néznie, számított rá, hogy nem ússza meg kommentár nélkül.
> Már majdnem mindenki kiszállt, kivéve egy kis, öreg hölgyet bottal a kezében.
> - Fiam, kérdezhetnék valamit? - így a néni.
> - Miért ne, asszonyom - felelte a pilóta már majdnem megkönnyebbülten.
> - Mi történt? Leszálltunk, vagy lelőttek minket?
>
> - Hölgyeim és uraim - szólt a kapitány -, a járat késve indul. Ha óhajtják,
> kinyújtóztathatják a lábukat a váróteremben. Az utasok kiszálltak, csak Ray
> Charles maradt a fedélzeten. A kapitány tőle is megkérdezte, nem óhajt-e járni egyet.
> - Nem, köszönöm, de nagyon hálás lennék, ha a kutyámat kivinné egy rövid
> sétára - felelte ő.
> A kapitány udvariasan kivezette a kutyát. Azt mondják, órákba telt, mire az
> utasokat sikerült rávenni, hogy visszaszálljanak a gépbe, miután látták,
> hogy a kapitány napszemüvegben, vakvezető kutyával sétál...
>
> A gép már jó hosszú ideje várt felszállási engedélyre, amikor a kapitány
> végre felvette a mikrofont, és így szólt:
> - Elnézést kérek a késlekedésért, de elromlott az a gépünk, amely a
> csomagjaikat szokta megnyomorgatni és a fülüket letépkedni, úgyhogy ezt most
> a földi személyzet kénytelen kézzel csinálni.