Disznó, sertés és egyéb malacságok....

Disznó, sertés és egyéb malacságok

''Látom az ablakon, / málé az asztalon. / Nem köll nekem málé, / legyen a gazdáé! / Köll nekem rétes, / az is legyen mézes, / hosszú nagy szál kolbász, / vastag sült hurka, / jó darab szalonna.''

(Disznótori kántálók szövege)

Kövérsége miatt keleten a bőség szimbólumaként is ismert, de általánosan a tudatlanság, érzékiség, sötét indulatok, a falánkság és a testiség megjelenítője. Mindez az állat sötétség- és földlényegével kapcsolatos. A hindu Visnu vaddisznó megtestesülésekor a tenger sötét mélységéből hozta fel a Földanyát. Tibetben a disznó az Öt Erős Méreg legsúlyosabbikának, a balgaságnak a szimbóluma.

Falánkságával függ össze az ősi egyiptomi néphitnek az az elképzelése, mely szerint Nut istennő - aki az ég, vagy talán inkább a Tejút - malacait világra hozó, tápláló, majd felfaló koca. Bizonyos amuletteken így is ábrázolják, mégpedig abból kiindulva, hogy este ''megszüli'', reggel pedig ''felfalja'' gyermekeit: a csillagokat. Egyiptomban a disznóhús fogyasztása csak a téli napforduló idején volt megengedett, s Rómában is ekkor, a Saturnalia ünnepén áldoztak disznót. A görögök, ősi szokás szerint, ugyancsak a téli napfordulón mutattak be disznóáldozatot. Héraklész ölte meg - negyedik munkájaként - az erümanthoszi vadkant a Skorpió havában, melyen Mars (gör. Arész) uralkodott.

A disznó a görög mitológiában ellenben a szenvedélyes Arész, Démétér - a földanya - és utóbbi leánya: az alvilági Perszephoné alakjához tartozott, de görbe agyara és ''éjszakai'' lénye miatt a Hold szent állatának is tartották. Az Odüsszeiában az alvilági Kirké bünteti disznó alakkal Odüsszeusz testi vágyaktól felajzott társait. Az állat sötét, alvilági erejét jelzi, hogy Tammúzt, Oziriszt, a krétai Zeuszt, az arkádiai Ankaioszt, a lüdiai Karmanórt és az ír Diarmaidot is vaddisznó ölte meg.

A bibliai Ószövetség a tisztátalan állatok közé sorolja, s tiltja húsának fogyasztását (3Mózes 11:7-8), csakúgy, mint az iszlám hit. Szent Kelemen egyházatya szerint azok fogyasztanak disznóhúst, akik csak érzékeiknek élnek. Az újszövetségi kifejezés: ''gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé...'' (Máté 7:6), azt jelenti: a szellemi értékek ne nyilváníttassanak ki a tudatlanok, a hitetlenek előtt. Jézus a gadarai ördöngösből egy sertéskondába űzte a légiónyi démont (Lukács 8:26-39). A példázatbeli tékozló fiú által őrzött sertések pedig egyenesen a világ bűneit szimbolizálják. Ezért lehet látni több ábrázoláson a megszemélyesített bűnöket, amint disznóháton lovagolnak.

Az ősmagyar táltos disznó alakot is ölthet. Az égigérő fa című népmesénkben a főhős segítője egy táltos disznó (szőrdisznó, vadmalac, esetleg sündisznó). Szintén ősi totemállat voltára utal talán az Anonymus említette pogány Tonuzoba - azaz ''Apa'' - neve. A magyar néphit is számos esetben az ördögi, démonikus erőkkel hozza kapcsolatba ezt az állatot, amire egyebek között a démoni, boszorkányszerű Luca disznó alakban való megjelenítése utal.

Ide kívánkozik még a magyar népélet szinte már rituális szertartásának, az ugyancsak a téli napforduló táján lebonyolított disznóvágásnak a megemlítése. A néphit úgy tartja, hogy azért ilyenkor vágják a disznót, mert az előretúrja az évet. Hagyományosan disznóölő Szent András napjától (november 30.), a hideg idő beálltával kezdődtek a disznótorok, és farsang végéig tartottak. A disznóölésnél segédkezőkön kívül a szomszédokat, közeli rokonokat is meghívták a vacsorára. Legáltalánosabb étrendje: húsleves, húsos káposzta, frissen sült hús, hurka, kolbász volt. Magyar nyelvterületen a disznótor mindenütt jeles alkalom volt az adománygyűjtésre, köszöntésre, alakoskodó játékok bemutatására. A vacsora ideje alatt jártak a kántálók. Többnyire gyermekek mentek kántálni: tréfás köszöntőket énekeltek, vagy mondtak és adományokat, hurkát, kolbászt gyűjtöttek.

Jó néhány szólásunk, közmondásunk főszereplője a disznó. Ezek közül hármat említünk meg. ''Disznaja van'' - mondják arra, aki érdemtelenül szerencsés. ''Éhes disznó makkal álmodik'' -, amikor valaki elérhetetlen vágyainak ad hangot. ''Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók'' -, s értjük, hogy a kétes kapcsolatokat ápoló személyt tönkreteszi a gonosz társaság.

Forrás: www.elelmezesvezetok.hu - Kolozs Nagy János

További hírek