Egy politikusokkal teli busz kirándulásra indul vidékre. A sofőr belefeledkezik a festői tájba, így beleesik egy szakadékba, egy tanya mellett.
Másnap megérkezik a rendőrség, kihallgatják a tanya tulajdonosát:
- Nem talált áldozatokat?
- De, találtam.
- És hol vannak?
- Hát, eltemettem őket.
- Az összes politikus meghalt?
- Némelyik azt mondta, hogy nem, de én már nem hiszem el ezeknek egy szavát sem...
Gorbacsov beszédet tart. A nézőközönség sorai közt:
- Uram, nem venné le a kalapját, nem látom jól Gorbacsov elvtársat!
Nemsokára...
- Uram, nem húzódna egy kicsit arrébb, még mindig nem látom tökéletesen!
Nemsokára...
- Uram, kérem, csak még egy picit...
- Távcsövet ne adjak?
- Nem, köszönöm, az van a puskámon is.
Az oktatási miniszter elmegy a borbélyhoz. Mikor belép, a borbély felkiált:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr!!! Milyen frizurát parancsol?
- Hát maga ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak.
Kész a frizura, a miniszter megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá:
- Jó napot kívánok, drága miniszter úr! Hová lesz a fuvar?
- Hát maga is ismer engem?
- Persze miniszter úr, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak.
Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus:
- Jajj, aranyos drága miniszter úr! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek.
- Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt!
- Jajj, dehogy, drága miniszter úr! Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van.
George Bush ül a fehér ház lépcsőjén és keservesen sír.
Isten lenéz rá és megkérdi
- Miért sírsz George?
- Tudod az iraki helyzet, a sok halott, ezért.
- Békét kell kötnöd - feleli Isten, - és minden rendben lesz.
Tony Blair az angol parlament lépcsőjén zokog.
- Miért sírsz Tony? - kérdi Isten.
- Az iraki helyzet, a sok halott.
- Békét kell kötnöd - feleli Isten, - és minden rendben lesz.
Gyurcsány Ferenc ül a Parlament lépcsőjén és őrülten zokog.
- Miért sírsz Ferenc? - kérdezi isten.
Gyurcsány Ferenc szótlanul végigmutat az országon. Isten lenéz rá és együtt sírnak.- Miért van a Parlamenten kupola?
- ???
- Ki látott már lapos tetejű cirkuszt?!A paraszt bácsi igyekszik a Parlamentbe. Biciklijét a falnak támasztja. Mire az őrök:
- Bácsikám, hát nem gondolja komolyan, hogy csak úgy letámasztja ide a biciklijét? Hát ide politikusok járnak!
- Politikusok? Igaza van, akkor jobb lesz, ha lelakatolom.
Hogy miért kell sokat dolgoznom?
10 millió lakosa van az országnak, ebből három és fél millió nyugdíjas, ami azt jelenti, hogy a maradék hat és fél milliónak kell megcsinálni az összes munkát.
Hétszázezren tanulnak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5.8 millió emberre marad az összes munka. A dolgozókból nyolcszázezren a kormánynak dolgoznak, ami azt jelenti, hogy a maradék 5 milliónak kell megcsinálnia mindent.
Fél millió embert alkalmaz a katonaság, ami azt jelenti, hogy maradt 4.5 millió ember, akikre az összes munka hárul.
Vegyük azt az összes embert, aki a Parlamentben, polgármesteri hivatalokban, állami támogatású intézményekben dolgozik, s megkapjuk azt a maradék másfél millió embert, akikre a tényleges munka elvégzése esik.
Egy adott pillanatban háromszázezer ember fekszik kórházban, van táppénzen, hozzájuk jön a fél millió munkanélküli, s máris megkapjuk azt a valódi embermennyiséget, ami pontosan hétszázezer embert jelent - no, hát ennyinek kell elvégeznie minden munkát.
Most olvastam a legújabb statisztikákat: jelenleg 699 998 ember van börtönben, ami azt jelenti, hogy mindössze két emberre maradt minden munka - rád és rám.
Márpedig te, barátom, éppen a számítógéped előtt ülsz és hülye vicceket olvasol...
A Rákosi korszakban egy parasztbácsi fejcsóválva áll Rákosi szobra előtt. Meglátja egy rendőr.
- Parasztbácsi, mit csóválja a fejét?
- Hát tudja két nagy hiba van ezzel a szoborral.
- Mik azok?
- Nincsen ráírva, hogy "béke poraira".
- De hát Rákosi elvtársunk még él!
- Na látja... ez a másik hiba...
Az újságárust nyugtalanítja, hogy egyik vásárlója minden reggel megveszi a Szabad Nép-et, rápillant a címoldalra, és aztán olvasatlanul bevágja a közeli szemétládába. Egy reggel halkan odaszól:
- Miért veszi meg, ha el se olvassa? Mit keres benne?
- Engem csak a halálozási hír érdekel.
- Dehát az a harmadik oldalon szokott lenni.
- Akiét én várom, az az első oldalon fog megjelenni.