A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.
> > Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen
> > szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen
> > kevés volt abban az időbe
> > n, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért.
Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy
> > nagyon
> > sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a
zöldbabot.
> > Kifizettem a krumplimat, de köz ben engem is megragadott a gyönyörű
zöld
> > babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle,
> > végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.
> >
> > - Hello Barry, hogy vagy?
> > - Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon
jól
> > néz ki.
> > - Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
> > - Erősödik, napról-napra erősödik.
> > - Az jó. Segíthetek valamiben?
> > - Nem uram. Csak csodálom a babot.
> > - Szeretnél belőle hazavinni?
> > - Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
> > - Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?
> > - Csak egy üveggolyóm van.
> > - Tényleg? Hadd nézzem csak.
> > - Tessék, itt van. Nagyon szép.
> > - Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat
> > szeretem.
> > Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
> > - Nem egészen... de majdnem.
> > - Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor
legközelebb
> > erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
> > - Rendben van. Köszönöm Miller úr.
> >
> > Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy
> > mosollyal így szólt:
> >
> > - Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon
szegényes
> > körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért,
> > paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros
> > üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem
tetszik
> > neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldseggel, és
azzal,
> > hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.
> >
> > Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr
tettén.
> > Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem
ennek
a
> > férfinak a â01Ecsere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben
> > látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat
abban
a
> > régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr
meghalt
> > és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni
a
> > temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba,
> > beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket
> > kifejezhessük Miller asszonynak. El őttünk a sorban állt három
> > fiatalember.
> > Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete
öltönyben,
> > igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller
> > asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől.
Min
> > d
> > három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele
> > pár
> > szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei
> > követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a
> > koporsónál, megfogták a halott kezet, majd to vább indultak. Mindhárman
> > szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor,
> > elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki
azt
> > a
> > régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az
üveggolyóikról.
> > Csillogó s zemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
> >
> > - Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
> > akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték,
> > ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tu dja
meggondolni
> > magát a
> > színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek
tartozásukat...
> > Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy
Jim
> > ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
> >
> > Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje
keze
> > alatt három fényes piros üveggolyó pihent.
> >
> > A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az
emberek,
> > de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Isten szeret Téged . Egy
> > kívánságom
> > számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat - frissen
> > főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan
telefonhívást
> > egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a munkába menetben.
> > Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a legrö videbb sort az
> > élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy a kulcsaidat ott
találd,
> > ahol keresed. Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket,
hogy
> > ezek által érezhesd, hogy Isten mosolyog rád, és gyöngéden fog, mert
> > különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a napra békességet,
> > boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy pillanatig tart csak, hogy
> > megtalálj egy különleges embert, egy óra, hogy értékeld, egy nap, hogy
> > szeresd, de aztán egy egész élet, hogy elfelejtsd.
> >
> > NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED ÉS
VALAMILYEN
> > MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ TÉVE TÉGED