Exodus: Magyarország eddig nem volt a menekülők útitervében

Új turisztikai iparág, az "eurabian szafari" honosodott meg Nyugat-Európában. A kalandra vágyókat nem utazási irodák, hanem biztonsági cégek csalogatják az európai arabnegyedek általában egy órára tervezett városnézésére.

A túra rövid, de annál alaposabb felkészítéssel kezdődik: a vezetők ismertetik, hogy vészhelyzet esetén mit kell tenni, és kijelölik a menekülési útvonalakat is.

Molenbeekben, Brüsszel egyik elővárosában - alig néhány kilométerre az Európai Unió csillogó üvegpalotájától - egy belga cég is arra szakosodott, hogy az odalátogatóknak megmutatja az arab negyedet. A muszlimok által lakott városrész szélén a kisbusz megáll - a belsőbb részeken erről már szó sem lehet -, és az utasok néhány gyors fényképet készítenek, bizonyságul vállalkozó kedvükre. Fontos, hogy a jármű beilleszkedjen környezetébe, ütött-kopott legyen, és helyi sofőr vezesse, aki, ha baj van, tudja, merre érhető el a legközelebbi biztonságos környék.

Franciaországban a hatóságok 751 olyan "érzékeny zónát" jelöltek ki, ahová nem tanácsos az európaiaknak betenni a lábukat, mert bűncselekmény áldozatává válhatnak. A kommentárok szerint ezekre a városnegyedekre - némi túlzással - nem terjed ki az állam jogköre. Ide a rendőrség is csak rohamfelszerelésben megy be, a mentők és tűzoltók megállnak a muszlim kerületek határában, és bevárják az erősítést. Hasonló a helyzet a többi nyugat-európai országban is. Államok jöttek létre az államokban a maguk sajátos jogrendjével, szokásaival.

Ideges Európa

Ezért váltott ki idegességet az unióban, hogy az észak-afrikai arab országokban kirobbant felkelések menekültáradatot indítottak el. Olaszország, Spanyolország, Franciaország, Ciprus, Málta és Görögország aggódik leginkább az Észak-Afrikából érkezők miatt, ezért uniós megegyezést sürgetnek, hogy ne kelljen egyedül viselniük a terheket.

A hat ország közös menekültrendszert akar létrehozni 2012-re az EU-ban. Ez az álláspont viszont felháborodást váltott ki azon tagállamok között, amelyek közvetlenül nem érintettek az ügyben. A britek máris elzárkóztak az együttműködéstől, az osztrák külügyminiszter pedig azt mondta: ha országa a balkáni háború alatt több százezer menekültet tudott befogadni, akkor Olaszország is megbirkózik pár ezer hontalanná vált emberrel.

Csakhogy már most több tízezer azoknak a száma, akik az észak-afrikai helyzet miatt csatlakozni szeretnének Európában élő rokonaikhoz. Ráadásul az előrejelzés szerint a menekültáradat nagyobb hullámai csak ezután következnek. Az olaszok máris valóságos exodusra, 2-300 ezer líbiai menekültre számítanak. Szlovákia sem támogatja azt a tervet, miszerint az európai államoknak közös felelősséget kellene vállalniuk a menekültekkel szemben.

Ez annyit jelent, hogy Szlovákia nem fogad be afrikai menekülteket. Mivel azonban a legtöbb érkező nem csupán gazdasági, hanem főleg politikai menekült, Európának, az emberi jogi egyezményekre tekintettel, kötelessége befogadni őket. Az EU előírása szerint a politikai menedékkérőkről abban az országban kell gondoskodni, ahol elérik a közösség határát.

Az Észak-Afrikából elindultak a legvakmerőbb lépésekre is elszánják magukat, csak hogy az ígéret földjére tehessék lábukat. Bangladesiek egy csoportja, hajón hazafelé tartva, Kréta közelében a tengerbe vetette magát, hogy úszva jusson a szigetre, elérve ezzel az EU területét. Tizennégyen azonban vízbe fulladtak. A Líbiából menekülő több százezres tömeg most a bizonytalan helyzet miatt döntött a távozás mellett. Nem biztos ugyanakkor, hogy valaha is haza akarnak térni.

A zsaroló diktátor

A legtöbb líbiai menekült a valóságban eredetileg a Líbiától délre lévő országokból származik. A havi 50-60 ezer forintnak megfelelő líbiai fizetés mesés jövedelemnek számított az éhhalál szélén tengődő vendégmunkásoknak. Most, hogy már nem kapnak fizetést, északra vették az irányt. A Száhel övezetből érkezettek mindig is problémát jelentettek Európa számára.

Moammer el-Kadhafi amolyan politikai ütőkártyaként használta őket az EU tagállamaival folytatott tárgyalásokon. A líbiai vezér gyakran azzal zsarolta partnereit, hogy Európára "szabadítja" a színes bőrű menekültek tömegét. Nem is eredménytelenül: 2008-ban Olaszországgal megállapodást kötött, mely szerint hajlandó feltartóztatni a fekete-afrikaiakat, ha Róma ötmilliárd eurós beruházást hajt végre hazájában.

A mostani zavargások után a legtöbb menekült a Tunézia és Olaszország között fekvő Lampedusa szigetére érkezett, mely eddig is a legnagyobb belépési pontja volt az Európába igyekvő menekülteknek. A római hatóságok az alig néhány ezer lélekszámú szigeten humanitárius szükségállapotot vezettek be, mert a menekültek áradata meghaladta a helyi lakosság létszámát: volt olyan nap, hogy 6300 ember érte el a partot.

Akik nem tudnak Olaszországba beszivárogni, azok inkább egy hosszabb, de biztonságosabb utat választanak. Valahogy el akarnak jutni Törökországba, majd innen az EU-tagállam Görögországba. A két állam határán már eddig is kaotikus állapotok uralkodtak a Közel-Keletről és Afganisztánból érkező menekültek miatt.

A két ország határőrsége szinte tehetetlen; különösen az utóbbi hetekben nehezedik rájuk olyan nyomás, hogy a helyzet kezelhetetlenné vált. A görögök még egy fal felépítésével is próbálkoztak a közös határon, de ez nem sokat ért, mert az emberáradat most már jobbára a tenger felől megközelíthető Számosz szigetén partot érve akar bejutni az országba.

A görög-török határövezetben tevékenykedik az EU határellenőrzési ügynöksége, a Frontex, mely szintén korlátozott sikerrel képes feltartóztatni az emberáradatot. A szervezet földön, vízen, levegőben ellenőrzi az unió határait, az elfogott illegális bevándorlókat általában igazoltatás után visszaküldik Törökországba, vagy egy görög menekülttáborban keresnek helyet nekik.

Noha a menekültek elhelyezéséről még mindig nem állapodtak meg az EU tagállamai, Brüsszel meg akarja tízszerezni a líbiai vérengzések elől menekülők ellátásához nyújtandó támogatást, és 30 millió eurót ad erre a célra.

Ajtók zárva

Kristalina Georgieva, a humanitárius ügyek európai biztosa a napokban mérte fel a menekültügyi helyzetet. A politikus arra próbálja ösztönözni a tagországokat, hogy legalább a segítségre szorulók egy részének nyújtsanak támogatást, de a két leginkább érintett, Franciaország és Olaszország óvatosan kezeli a kérdést. Az európai ügyek francia minisztere, Laurent Wauquiez szerint a menekülthullám óriási kockázatot hordoz.

A politikus szerint a több százezres tömeget az unió nem tudja integrálni. Ezért Párizs javaslatot tett egy észak-afrikai Marshall-tervre, mely stabilizálhatná a mediterrán térséget, és ezzel visszatartaná a menekülteket. (Az amerikai Marshallterv a második világháború után Európa talpra állítását célozta. A kelet-európai országok a pénzügyi segítséget - szovjet nyomásra - visszautasították.)

Sokan még élénken emlékeznek Kadhafi két évvel ezelőtti fenyegetésére. A líbiai diktátor - az öreg kontinensen élő 60 millió muzulmánra utalva - akkor kijelentette: Európa előbb-utóbb mindenféle fegyveres hódítás nélkül iszlám földrész lesz. Kadhafi persze nem úgy képzelte a muszlim terjeszkedést, hogy közben saját hatalma is meginog.

Az új menekülteket azonban más közeg fogadja Európában, mint honfitársaikat néhány évtizeddel ezelőtt. Akkor még élt a multikulturalizmus eszménye, a politikusok hittek a kulturális és nemzeti sokszínűségben. "A multikulturalizmus kudarcot vallott. A demokráciáinkban túl sokat aggódtunk az újonnan érkezők identitása miatt, és nem eleget azon ország identitása miatt, amely befogadta őket" - válaszolta nemrég Nicolas Sarkozy az egyik kereskedelmi csatorna kérdésére.

A francia elnök ezzel követte Angela Merkel német kancellárt és David Cameron brit miniszterelnököt, akik a közelmúltban szintén úgy vélekedtek: a multikulturalizmus megbukott. "Nem akarunk olyan társadalmat, amelyben a közösségek egymás mellett léteznek. Ha valaki Franciaországba jön, annak el kell fogadnia, hogy beleolvad egy közösségbe, mégpedig a nemzeti közösségbe. Ha ezt nem fogadja el, akkor ne jöjjön Franciaországba" - hangsúlyozta a francia elnök.

Magyarországon két menekülttábor van, Debrecenben és Bicskén, ezek összesen háromezer embert tudnak befogadni. Hazánkat csak akkor érintené közvetlenül a probléma, ha a menekültek nem EU-országból - Ukrajna, Szerbia - jönnének hozzánk, vagyis itt érik el az EU területét. Eddig Magyarországra nem érkeztek menekültek az észak-afrikai események miatt, és később sem valószínű, hogy elárasztják hazánkat a térségből menekülők.