Tokióban nincs pánik, a legendás japán szellem nyilvánul meg a tragédia utáni napokban: voltak, akik már a földrengés utáni napon dolgoztak tovább, a helyreállítások gyorsan megkezdődtek és az emberek türelmesen állnak az üzletek előtti hosszú sorokban, igyekezve odafigyelni egymásra – számolt be tapasztalatairól az atv.hu-nak a japán főváros mellett lakó Bence Tamás.
A magyar férfi Tokiótol mintegy 20 percre, Chiba prefektúrában, Urayasu varosában lakik. (Itt van a Tokyo Disney Land is.) „A város egy része a tengertől visszafoglalt, betemetett területre épült, ezért a földrengés okozta kar ezen a részen jelentősebb. Én is ezen a részen lakom. Itt leginkább feltöredezett utakat, megsüllyedt épületeket lehetett látni. A csatornák szinte kinőttek a földből, mint a gombák az eső után” – mondta el Bence Tamás.
Maszk, sapka, napszemüveg, hosszú kabát
Hozzátette: a földrengés után azonnal megindult a helyreállítás, mindenhol az iszapot lapátoljak az emberek. Általában a szomszédok egymásnak segítve tisztítják meg a házaikat és az utakat, eközben pedig a közműtársaságok munkásai a nagyobb karokon dolgoznak. A munkát nehezíti, hogy az elmúlt napok napos időjárása miatt megszáradt az iszap és mindenhol száll a por. Az emberek maszkban, sapkában, napszemüvegben, hosszú kabátban járnak.
„Itt Urayasu varosban leginkább az víz és a gáz hiánya a probléma. Nem lehet fürödni, mosni, WC-t lehúzni, ezért az első napokban több órás sorok álltak vízért, amelyet azonnal elkezdtek osztani az iskolák és a nagyobb parkok területén. Mostanra már javult a helyzet, azt ígérték, hogy csütörtök-péntek körül már helyreáll a szolgáltatás” – folytatta a magyar férfi. Beszámolója szerint az utakat már javítják, ahol pedig nem, ott homokzsákokkal, vagy sóderrel töltik fel a repedéseket, illetve figyelmeztető bólyákat és kordonokat állítanak fel. Tamás a földrengést követő szombat délután óta nem talált olyan veszélyes repedést, amely ne lett volna lekerítve.
Nagyon bíznak a munkásokban
„Az itteniek nagyon bíznak a helyreállítást végző munkásokban. Az első napokban szinte sehol sem láttam munkásokat, hogy javítanák az utakat vagy az épületeket, amit meg is jegyeztem egy japán ismerősömnek. Ő azonban azt felelte, hogy biztos lehetek benne, hogy aki a cégeknél most él és mozog, azt mind behívták dolgozni, és csak azért nem latom őket itt, mert először a fontosabb dolgokat javítják meg. Később több másik japán is mondta, hogy nagyon bíznak a munkásokban” – jegyezte meg a magyar fülnek kissé szokatlan momentumot Tamás, hozzátéve, hogy ettől függetlenül a saját környezetét mindenki igyekezett maga rendbe tenni. Ahol kellett, ott ő maga is segített lapátolni, takarítani.
A vízszolgáltatás mellett – a fukushima-i erőmű problémai miatt – időszakosan áramszünetek is vannak, bár Attilánál erre eddig csak egyszer került sor. Mint elmondta, a varosban nyitva van több bevásárlóközpont, ahol továbbra is működik a WC, de itt is hosszú sorok állnak. Az élelmiszer boltok többsége nyitva van, de egyéb boltok (ruha, cipő, stb.) zárva tartanak. Az első napokban szinte minden elfogyott, de mostanra már lehet kapni ennivalót. „Bár palackozott vizet, kenyeret, nedves törlőkendőt, instant tésztákat és egyéb készételeket, valamint csomagolt salátákat még most sem nagyon lehet látni. Az emberek azt veszik, ami van: száraz ételeket (chips, kekszek, csokoládé) és üdítőitalokat, kólából például rengeteg van. Vásárlónként csak egy zsák rizst (10 kg) és egy rekesz vizet lehet vásárolni. Bár nekem autóm nincs, de azt mondjak hogy az üzemanyagból is nagyon kevés van. Valóban egyre kevesebb autót látni az utakon. A benzinkutak előtt is hosszú sorok vannak” – mondta.
„A japánok tűrőképessége legendás – ez látszik most is. Sehol nincs lökdösődés, tolakodás, veszekedés. Az emberek most is kedvesek egymáshoz a boltokban vagy az utcán, és a több órás sorokat is egykedvűen állják végig. A szomszédok segítenek egymásnak takarítani vagy vásárolni. Velem is nagyon kedvesek, sokan megszólítanak, hogy rendben vagyok-e, nincs-e szükségem valamire és figyelmeztetnek az új hírekre” – folytatta a beszámolót Tamás.
Sokan félnek otthon
Szerinte mindezek ellenére látszik, hogy a japánok is meg vannak ijedve. A földrengés után mindenki az utórengések miatt félt – többek úgy vélik, a következő egy hétben a péntekinél is nagyobb rengés jön. Sokan a nukleáris szennyezettség miatt is aggódnak. „Persze ez a félelem a háború óta elég mélyen gyökerezik bennük. A gyerekek viszont mindenhol vidámabbnak tűnnek a szüleiknél, őket talán nem rémítette meg ez az egész annyira. Ma szép idő volt, sokan kint voltak a parkokban is. Szóval pánik valóban nincs” – jegyezte meg.
Tamás két helyi nyelviskolában is tanít angol nyelvet. A földrengés utáni szombaton legnagyobb megdöbbenésére megtartották az óráit – és a gyerekek rendesen jöttek is! „Ez a nyelviskola azonban egy kevésbé érintett részén van a varosnak és a gyerekek is itt laknak. A másik nyelviskola sokkal jobban megsérült, így azt be kellett zárni. Viszont időről-időre ott is megjelentek diákok, ezért kinyitottuk, pusztán csak beszélgetés, társalgás céljából. Sokan félnek otthon, vagy nem akarnak egyedül lenni” – számolt be Tamás.
Furcsa volt számára az is, hogy az egyik professzora a pénteki földrengést követő szombaton átküldte neki az egyik tanulmányát, amellyel akkor lett kész. „Elképesztőnek gondoltam, hogy ilyenkor képes a munkára gondolni. Talán éppen ez az igazi japán szellem” – tette hozzá.
Minden tv-műsor az atomerőműről szól
Az Urayasu-ban szabadon fogható 7-8 tévécsatornáról minden műsort levettek és péntek óta folyamatosan csak a híreket közvetítik. „Most mindenhol az atomerőműről van szó, rengeteg szakértőt, professzort meghívtak, akik színes modelleken és ábrákon magyarázzák a reaktor működését és a jelenlegi problémákat. Közben alul-felül az infócsíkon írják ki a közlekedési információkat, a tervezett áramszünetet és az újabb rengéseket, amelyek nagyon gyakoriak, bár egyik sem volt veszélyes (3-4-es erősségűek). Azt is mondták, hogy már Tokióban, és itt nálunk is megnőtt a sugárzás. Hogy ez mennyire veszélyes, arról megoszlanak a vélemények. Itt azt mondják, hogy még messze van az egészségre ártalmas szinttől, de a nemzetközi sajtó már gyakran Csernobilt emlegeti. A japánok közül is sokan bizalmatlanok a híradásokkal kapcsolatban, de ettől függetlenül nem menekülnek nagy számban” – számolt be a magyar férfi.
Hozzátartozóikat keresik
A tévében az északon lévő, valóban elpusztult városok túlélőit is gyakran mutatják. Iskolákba, tornatermekbe menekültek, akik tudtak, de most nagyon nagy problémát jelent számukra az élelem, víz, gyógyszer hiánya és a hideg időjárás. „Ott északon most olyan nulla fok körül van a hőmérséklet, de nincs gázuk vagy fűtőolajuk, és a szállítmányok - az üzemanyaghiány miatt - csak nehezen jutnak el hozzájuk. Sokan vesztették el családtagjaikat, házukat, mindenüket. Sokan sírnak. Az egyik állami csatornán éjjel-nappal üzeneteket sugároznak: akik elvesztették a kapcsolatot családjukkal vagy ismerősükkel, azok írnak a TV-csatornának, amely pedig így közvetíti az üzeneteket. Sokaknak csak ez a lehetőségük maradt, mivel a telefonszolgáltatás sok helyütt meg mindig akadozik” – mondta Tamás.
Japánból jelentős mennyiségű pénz gyűlt össze az északi területek megsegítésére, de külföldről is érkeznek pénzösszegek. Tamásugyanakkor az interneten találkozott egy nagyon szomorú jelenséggel is. A Facebook-on és más közösségi portalon megjelentek a "Remember the Whales - don't donate" ("Emlékezz a bálnákra - ne adakozz"), illetve "Dear Japan, Yours sincerely - the whales" ("Kedves Japán, szeretettel - a bálnák") kommentek és képek, arra utalva, hogy a természeti csapás a természet bosszúja a bálnavadászat miatt.
Bár a magyar nagykövetségtől ő is kapott emailt, melyben felhívják a figyelmét a veszélyre, illetve ajánlják, hogy utazzon haza, vagy a biztonságosabb nyugati területekre, Tamás egyelőre nem akar hazajönni Japánból.