Éhkopp

Akár százmillió ember is éhen halhat a közeljövőben, ha nem kap azonnali segélyt. Az élelmiszerárak egy év alatt harminc százalékkal emelkedtek, és ez is hozzájárult az arab világban kirobbant felkelésekhez.

Aligha gondolta volna bárki néhány éve, hogy az Európai Unió országaiban tömeges éhezéssel kell majd szembenézni. Ez a jelenség csak a harmadik világbeli államokra volt eddig jellemző. Az EU kelet-európai államaiban a lakosság 5-10 százalékának máris gondot okoz a mindennapi betevő megszerzése. Az éhínség leküzdésére Szlovákia hozott elsőként intézkedéseket: lisztet és tésztaféléket fognak osztani a legszegényebbeknek - jelentette be múlt héten a miniszterelnöki hivatal.Lázadás a szomszédbanAz élelmiszerárak gyors emelkedése tavaly nyáron kezdődött Szlovákiában, és idén januárban éves szinten 5,8 százalékos volt a drágulás. A több mint ötmilliós országban jelenleg is már 190 ezren kapnak segélyt; a családtagokkal együtt ez 374 ezer ember, az ország lakosságának majdnem hét százaléka.Északi szomszédunknál 2004-ben valóságos éhséglázadások voltak, a megszorító intézkedések nyomán a keleti, cigányok által sűrűn lakott országrészben élelmiszerboltokat fosztottak ki. Romániában viszont nem tervezik, hogy állami segítséget adjanak a rászorulóknak. Pedig itt rosszabb a helyzet, mint Szlovákiában. Európa-szerte délkeleti szomszédunknál a legnagyobb az éhínség kialakulásának veszélye - derül ki az Európai Központi Bank idei jelentéséből. A beszámoló azonban leszögezi: nem az alapélelmiszerek hiánya, hanem a magas - az elmúlt hónapokban 10-25 százalékkal megemelkedett - élelmiszerárak teszik a lakosság számára elérhetetlenné őket.

Éhséglázadás Szlovákiában 2004-ben

Európában Románia lakosai kénytelenek a legtöbbet költeni élelmiszerre: fizetésük közel harmadát, de a rosszul fizető szakmákban dolgozóknál ez az arány akár az ötven százalékot is elérheti. Az uniós átlag 25 százalék, sőt az EU fejlettebb részein kevesebb mint 20 százalék. Romániában egy átlagos fizetés 300-350 euró - ugyanez Németországban 1800-2200 euró, viszont az élelmiszerárak a németeknél még alacsonyabbak, mint szomszédunknál. Egy kiló kenyér Bukarestben 1,5-2 euróba, Berlinben viszont csak 1-1,5 euróba kerül; a csirkehúsért mindkét helyen ugyan annyit kell fizetni, a németeknél viszont a vaj fele olyan drága.Kilencfogásos vacsoraA magas élelmiszerárak drámai helyzetet teremtettek a hagyományosan "éhező" országokban. Kína volt mindig is az a birodalom, ahol százmilliók soha nem laktak jól. Itt terjedt el a "fehér tea", ami nem más, mint meleg víz, mert több helyen még tealevélre sem telik. A kínai statisztikai hivatal szerint január 21. és 31. között az élelmiszerárak átlagosan 4,6 százalékkal emelkedtek - ami éves szinten 416 százalék. Ez azt jelenti, hogy az 1,3 milliárdos országban legalább 500 millió ember éhezik. Ugyanakkor többek között éppen a kínai társadalmi változások idézték elő a mostani élelmiszerár-robbanást. Az elmúlt két évtizedben kialakult a módos középosztály, ami alig teszi ki a lakosság tíz százalékát, de ez így is 100-130 millió ember, és ők a magas árakat is meg tudják fizetni.Kínában a múltban gyökerező szegénység ellenére kultusza van az étkezésnek. Egy feleségtől elvárják, hogy egy éven keresztül naponta más vacsorával kedveskedjen férjének, ráadásul mindezt kilenc fogással. És aki manapság megengedheti magának, az többet és jobb minőségű élelmiszert fogyaszt. Nemcsak Kínában nőtt meg a kereslet, hanem több olyan országban is, ahol ugyancsak létrejött a társadalom felsőbb régiójában elhelyezkedő "habzsoló" réteg. Brazíliában, Indiában, Oroszországban, Törökországban, Dél-Afrikában, Argentínában hasonló társadalmi átalakulás zajlott le.Közben a rendelkezésre álló élelmiszermennyiség folyamatosan csökken. Tavaly az amerikai mezőgazdasági minisztérium szerint a kukorica betakarítása előtt már csak 18 napra való tartaléka volt az országnak. Ráadásul a kukorica felhasználása alaposan megváltozott: a kőolaj kiváltása érdekében egyre nagyobb mennyiségű kukoricából készítenek bioetanol üzemanyagot. Egy átlagos gépkocsi teletankolásához 120 kiló kukoricát kell felhasználni, amiből 60 liter "zöld benzin" lesz. Ez a mennyiség egy afrikai ember éves fogyasztása. A takarmánynövény más jellegű hasznosítása az állattenyésztésre is kihat, mert egy kiló marhahús előállításához hét kiló kukorica kell. Tehát egy tank benzinnel 17 kiló marhahúst autózunk el. A biztos ipari felvevőpiac miatt a kukorica ára fél év alatt megduplázódott.

Tömeges életveszély

Miközben egyre több az éhes száj, egyre kevesebb és drágább az élelmiszer. Száz éve a világ népessége 1,5 milliárd volt, ma majdnem hétmilliárd. A leggyorsabban a fejlődő országokban emelkedik a lakosság száma, és ezzel együtt nő az éhezők tömege is. Ezekben az államokban a munkanélküliek napi alig két dollárból élnek, és még ezt a két dollárt sem fordíthatják teljesen élelmiszerre. Az éhezés társadalmi feszültséget okoz, amint az arab világban zajló felkelések is mutatják. Egyiptomban, Tunéziában, Jordániában, Marokkóban, Algériában a tüntetések a jobb életfeltételek követelésével kezdődtek, de a megmozdulások hamar politikai jelleget öltöttek. A 2008-as élelmiszeráremelkedéskor legalább 30 országban voltak éhséglázadások.

A Világbank idei jelentése szerint az élelmiszerárak a tavalyi szinthez képest 29 százalékkal emelkedtek. A sok ok között a természeti csapások is szerepelnek. Oroszországban és Kanadában tüzek és áradások pusztították a búzatermést, kevesebb jutott kivitelre - pedig előbbi a világ búzatermésének 7,3, utóbbi a 4,1 százalékát adta eddig. Moszkva a belső ellátás biztosításának érdekében kiviteli korlátozást rendelt el, és hónapokra még a teljes exportot is megtiltotta, amivel felsrófolta a kenyérgabona árát a világpiacon. Alig hat hónapja a búza tonnánkénti ára 215 dollár volt - ma már száz dollárral többet kell fizetni érte. Nem elhanyagolható árfelhajtó tényező az egyre drágább kőolaj sem. Ennek következtében a műtrágya világpiaci ára tíz év alatt 300 százalékkal emelkedett, és a mezőgazdasági termékek szállítása is megdrágult.

A Fred Magdoff-Brian Tokar amerikai szerzőpáros tanulmánya szerint fel kell hagyni azzal a rendszerrel, amely az élelmiszer-termelés nagy részét a monopóliumok kezére játszotta. A két közgazdász úgy vélekedik: a nemzetközi nagyvállalatok fosztottak meg sok országot az "élelmiszer-szuverenitástól" és akadályozták meg a rendszer átalakítását, az egyes mezőgazdasági ágazatokban kizárva a versenyt. Megoldásként a helyi piacokra termelő kis- és közepes gazdaságok támogatását ajánlják. Állításuk szerint miközben a 2008-as élelmiszerár-robbanás idején a világ legszegényebb államaiban sokan éhen haltak, a mezőgazdasági monopóliumok soha nem látott haszonra tettek szert. Még a Világbank is belátja: ha nem történik érdemi beavatkozás, legalább 100 millió ember kerül életveszélybe az éhezés miatt.

További hírek